Moi naplója

:)

:/

Eljött az idő, amikor az év végén számot vetünk tevékenységünkről. s mérlegeljük, hogy milyen esztendőt tudhatunk magunk mögött, s mi az, amin feltétlenül változtatnunk kell a jövőnkben. Ezt próbálom most én is pár sorba foglalni, hogy tudjam a közeljövőt megtervezni.

Január

 Egyedül nem megy…gondoltam én, s felregisztráltam egy ismerkedő oldalra, gyanútlan szándékkal. Jöttek a szebbnél-szebb ígéretek, a mézes-mázas szavak, s felnőtt fejjel eldönthettem, hogy melyikük marad.

Találkoztam egy jóképű török származású német állampolgárral, kinek mindene megvolt, talán több is, mint képzeltem, hisz a gyerekei mellett, akadt a házban egy matróna, ki a fia mellett csadoros nőt akart, nem az én rövidszoknyás bundámat, s szapulta is emiatt a fiát -nap mint nap. A szép janicsárral szinte naponta találkoztunk, s ha nem, akkor a telefonon órákat lógtunk. Kapott a szultánom egy pompázatos esküvőre meghívót, hova engem is magával hurcolt…volna, ha a mama nem lett volna. De az ezeregy éjszaka meséjéből ki kellett lépnem, mert nem hódoltam be a kultúrába, amit a mama diktált a családba. A német aga még többször próbált visszacsábítani, de a mama otthon lassan meggyőzte, hogy nem neki való ez az európai nőcske.

Aztán egy pindurt idősebb, egyedülálló, németajkú törökön akadt meg a szemem, akivel sokat teáztam, megtanultam az os táblajátékot, s már profin nyertem, amikor észrevettem pár nap után, hogy ő ebből a szabadidő együtt töltésből többet akarna ám… De nem oda Buda! Hiába volt kellemes a közösen elvihorászott idő, ha egyszer nem volt meg nálam a szikra, s így nem lobbantam lángra. Időben léptem ki e kontaktból, s azóta is beszélünk egymással, s sokszor vár forró feketeteával.

Február

Tőlem 80 km-re élt egy szőke herceg, kivel sok közös dolgot véltem felfedezni. Sőt, akadt otthoni ismerős is, ki mindkettőnket kedvel, de az élet nem habostorta, s ez a kapcsolat valahogy lassan végeszakadt, az okokat máig nem tisztáztam, de utólag belegondolva, ő pindurt más bioritmussal élt, s én túl aktív voltam. De ezt az ismeretséget se bánom, hisz ő, azóta is jóbarátom.

Szükségét éreztem egy autóvételnek…S lőn eljött az idő, hogy magam alá szekeret rakjak, s a modern világ eszközét hasznosítva, találtam egy VW hintót 300 km-re, s aki segített a vásárlásba, szerénynek mutatkozott az elején. Egy magyar ifjonc volt a legény, ki 6 éve elvált, így nem zavart, hogy kedves szavakat is intéz az autó-eladáson kívül is hozzám. Amikor megvettem a Golfot, otthagytam nála javításon, s mikor kész lett vele, ő hozta el izibe, s maradt egy hétvégét cserébe.

Nem gondoltam, hogy valaha meg tudja még hódítani valaki a szívem, de hagytam magam elcsábulni, hisz annyira kedves volt e Kedves, hogy elkezdtem leépíteni a régebbi ismerkedőhálót, s csak rákoncentráltam, hisz nekem se kell más, ha EGY van. Minden hétvégén találkoztunk, hol én utaztam 250km-t, hol ő vezetett hozzám péntek esténként. Táncoltunk, kirándultunk, moziba voltunk, nagyokat sétáltunk, bicikliztünk, végre megbízhattam újra valakiben, s azt éreztem, hogy szerelem érintgeti szívem. Hisz ő szép szavakba öntötte szerelmét, elbódítva, rózsaszín felhőbe csomagolva. Minden szépen alakult…Boldog voltam.

Március

Még mindig minden happy, hisz a boldogság kék madara lengte körül a kapcsolatunkat…semmi vércse, vagy kánya nem zavarta meg a felhőtlen szerelmünket.

Április

Hazamentünk Magyarországra. Neki a lányára kellett vigyáznia, amíg szegény ex-felesége a kórházban küszködött. Így megértettem, hogy mennie kell, s két hétig csak a hangját hallhatom. Amikor visszajött, minden ott folytatódott, ahol abbahagyatott. A hétvégéink csodásan teltek, s a napi telefonálással bepótoltuk a hiányt, melyet éreztünk egymás iránt.

Május

Még mindig éreztem a hintó hiányát, hisz hiába volt a fekete Golf-ördög a nevemen, a fenekem alatt nem sokat nyargaltam. Ő használta, hisz a munkahelyére ezzel tudott bejárni, nekem meg szolgálati autóm is akadt, de vágytam egy sajátra, így megbeszéltük, hogy ő megveszi tőlem, s részletekbe kifizetgeti, s én megvehetem álmaim járgányát. A sok keresgélés után rátaláltam Maggie-re, kibe egyből bele is szerettem.

Ő jött rendületlenül, kirándulásaink szuperek voltak, sok fotót készítettem, de valamit nem értettem. Miért nem lehetek az ismerőse azon a nyomorult Face-n, hisz nyilvánvaló, hogy összetartozunk, legalábbis ezt láttam én.

Június  / Az év első hatalmas pofonja

Voltunk egy céges partin, ahol a munkatársainak bemutatott, élveztük a közös létet, míg én nem csináltam „hülyeséget”. Kitettem egy közös képet az Fb-ra, s ez indította a lavinát a nyakamba.

Szembesülnöm kellett egy harcias asszonnyal, ki igényt tartott az én pasimra J , el kellett viselnem egy leányzó alázását, anélkül, hogy ismert volna, vagy bármit rólam hallott volna. Nem értettem a felháborodásukat, de innentől kezdve megjelent a gyanú árnyéka, felhőt borítva erre a gyönyörű kapcsolatra. Hogy ő mivel magyarázta? Na, igen, ha az ember szerelmes elhiszi, hogy ezek csak féltékenységi reakciók egy ex-től, mert a hozzám való viszonyulása mit se változott.

Esküvőről kezdtünk beszélni, s ugye ezzel engem megint csőbe húzott, mert az lett volna a bizonyíték, hogy ott pontot rakott a másik, szerintem nem létező viszonyára, s velem fogja összekötni leendő életét, s boldogan élünk, amíg meg nem halunk ..

Július / Esküvő, de nem a miénk

Újra hazamentünk Szép magyar hazánkba, bemutattam a családomnak, mindenkinek rokonszenves volt az én vőlegényem is, büszkén húztam ki magam mellette, s körbejártuk az országot, s meglátogattuk a szüleink sírját, melyet ő vérző szívvel régóta nem látott. Ő is bemutatott testvérének és családjának, annyira szép volt az a pár nap. A gyűrűnket is akkor vette meg, s összekulcsolt kezünk között ott volt a fém, mely majd e szerelmet megpecsételé.

Visszafele kihoztuk az én kis családom, hogy ők is tudják, hogy hol, s miként élek/ élünk, s a Kedves is velünk töltötte a családi hetet, kirándulgattunk, mutogattuk a gyerekeknek a szép Németországot.

Aztán jöttek az ismeretlen hívások, amik eleinte nem zavartak, de aztán rájöttem, hogy most folyamatosan velem van, így nem tudta oly titokban tartani a másik kapcsolatot, s kértem, hogy ha ez fennáll, maradjon meg ő is a régi családjánál. Persze megnyugtatott, hogy nem kell aggódni, ő engem szeret, majd rendberakja az exfeleséget. Megnyugodtam lassan, mert el akartam hinni, hogy ily szép szerelmet ő se akarna elrontani.

Augusztus

Ez a hónap elég ingadozó volt. Hittem szép szemednek, mégis megcsalál’… Kértem, hogy tegyen pontot valamelyik végére, de csak az ígéretek szállingóztak, s megjelent a szépasszony is e külhonban. Ő is tett fel közös képeket vele, amitől majdnem kiesett egy ara szeme. De döntöttem, legyen boldog vele, hisz az ő szoknyájához szokott már pár éve,..legyen boldog vele.

Persze ezt ő nem hagyta… s én kis naiv, már nem bízva a dologba, de visszafogadtam.

Szeptember / Döntései mellettem szóltak

Lyukat beszélt a hasamba, s majdnem még gyereket is fogantam neki, hisz ő ezt szívesen fogadta volna, de azt hiszem, jól döntöttem, amikor már nem sok bizodalmat adtam. De jött az ötlet, hogy hozzámköltözik, itt keres munkát, s ezzel bizonyítja, hogy hozzám akar tartozni, s a másikat csak a lánya anyjaként szereti. Mivel új lépésre szánta el magát, hagytam, mi fogja ebből kiforrni magát.

Újabb céges kiránduláson voltunk Tirolba, ahol mesés órákat töltöttünk a szabadba.

Szeptember közepén ideköltözött, turbékolásunk csak úgy tobzódott.

Október

Októbertől szuper munkahelyet talált, s dolgoztunk, virultunk, mint egy gerlepár. De neki haza kellett menni, hisz hivatalos dolgokat intézett, s mentünk együtt, mindenhova, probléma nélkül, Dolgainkat letudva, tértünk vissza német otthonunkba.

November

Újabb hazatérés, de most a válóperem miatt, hogy letudjam a férjem hivatalosan. Még az utolsó percben a bíróság előtt is megkérdeztem, hogy biztos akarod ezt, és veled lesz a jövőm teljes? Igenleges válasza meggyőzött, s véget vetettem a legutolsó frigynek.

Ő is pár napot–, órát töltött a lányával, aminek nagyon örültem.

A hazafele úton jött az extől pár szerelmes sms, ami tovább repesztette szívemet.

Bár innentől kezdve a gyanú árnyéka beborította a kapcsolatot

December / A választás

A decemberi első napok még egész jól teltek, majd kapott pár szabadnapot, és kértem, hogy minél előbb menjen haza, és tegye boldoggá az otthonhagyottakat, ne legyen senki bús az ünnepek előtt/alatt.

Először várni akart még egy napot, de aztán mondtam, hogy úgyis délutános vagyok, nyugodtan slattyogjon haza, én el leszek foglalva.

Kértem, hogy ne keressen otthonról, ne okozzon otthon is bonyodalmakat. Vasárnap estig nem jött vissza.sőt a hétfői munkakezdésre se, így okkal kezdtem keresni az autópálya baleseti híreit, hisz a telefonját se vette fel. Talált hullák képei közt kerestem, hisz pár napja nem adott magáról életjelet, s ez marta a belsőmet, vajon mi történhetett? Írtam a barátjának, aki semmit se tudott, majd merészen a lányára írtam, aki egy óra múlva kissé frech stílusban megírta, hogy jól vannak, de nekem hozzájuk nincs közöm. Nem lepődtem meg rajta, csupán a többesszámon ugrott ki a szemem, Hoppi, hisz az asszonyt is hozza, azért van épp hírzárlat köztünk. Na, igen! Választott.

Örvendek, hogy végre elhatározásra jutott, bár azóta járt nálam többször, s látom, hogy fogyott, és lelkileg meggyötört, de ez már nem az én saram. Mindenki cipelje a maga keresztjét… az én türelmem eddig tartott.

Ez a Karácsony nem volt könnymentes, hisz láttam a szemébe a szerelmet, de tudom, hogy nehéz helyzetben lévő asszonyát nem hagyhatja ott, amit megértek. Kívánok nekik sok boldogságot és egy szép új évet …

Január

Ja, hogy még nem tartunk ott? Pedig tele vagyok tervekkel. Azt mondták: Fel a fejjel!

Nincs is miért lógatnom, búslakodnom. Amíg tartott szép volt, sosem bánom meg a tetteim, maximum tanulok belőlük.

Hogy mikor fogok újra bízni valakiben…na igen, ez a kérdés még nyitott.

:
 

:)

:)

.

:)
 

:)

:)