Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


+35

2016.02.01

Juj, de régen írtam. Egyáltalán tudok még valamit pötyögni?

Már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy miben változott meg az életem, mióta bekötötték újra a fejem.

 Mielőtt megtörtént a nagy esemény, beírtam a naptáramba, hogy mától kezdve megváltozik a nevem, s férjes asszonyként elhízhatok, és egy mosolyt rajzoltam mellé, hisz csak viccnek szántam, de….Ne szaladjunk az írás végére!

 Szóval, az esküvőre sikerült lefogynom elég formás menyasszonnyá. Maga a ceremónia tökéletes volt, életem egyik legszebb napjai közé sorolhatom. Meggyűrűzve, már másnap vissza kellett jönnöm a munkahely által diktált beosztást teljesíteni. A frissensült férj pedig folytatta szintén a munkáját 930km-re tőlem. Mindennapi telefonálással vagy az interneten keresztül tartottuk a kapcsolatot. Nászútunk már előtte letudtuk, előre ittunk a medve bőrére. Sikeresen.

Dolgoztam, dolgoztam … Sztahanov elvtárshoz hasonlóan. Gyűjtögettem a közös jövőnkre a money-t, intéztem egy bérlakást, amit be is kellett rendezni, mire a nagy Ő mellémszegődik végleg. Eltelt 3hónap, s végre összeállhattunk, mint a kocsonya a tányérban.

Miután kiérkezett a Kedvesem, nem akartam, hogy hiányt szenvedjen, mindennapikenyerünket megadtam, és még azon felül, mit csak bevállalt, hogy kipróbálja, s otthon nem engedhettük meg magunknak. Főztem, sütöttem, nem figyeltem a kilókra, s amikor kihíztam a munkaruhám, pattogott a mellkasomról a gomb, feszült rajtam a szoknya, akkor kaptam észbe, hogy a fene vigyen haza, hogy ilyen mohó géneket örököltem az édesapámtól, anyukámtól se pipaszár lábakat… . Tulajdonképpen, folyamatosan nyammogtam, valami desszerttel, ropogtatnivalóval jutalmaztam magam, s az emberem is kerekedett. Akkor már plusz 20kg-mal mutatott többet az a kegyetlen mérleg. Huhh,… Mások sírnak, ha karácsony után rajtuk ragad egy-két kiló, én meg újra mázsás hozsanna lettem. Bánatomba, elterveztem, hogy holnaptól fogyózom, de ma még ezt a kis Bockwurstot legyűröm. Na, ez olyan lett, mint az ötéves terv, sose teljesült. Jött a Karácsony, hihetetlen kínálattal a sütik terén, és nekünk mindent meg kellett kóstolni. Lett egy kedvenc, Stollen néven zizeg a köztudatba,…Na attól aztán lehet formálódni...kerekre. Hasonló, mint a mamim kuglófja, amit még gyerekkoromba a kemencébe sütött, de ebbe jóval több a mazsola, és a szárított gyümölcs. Annyit ettem belőle az ünnep idején, hogy újabb 10kg kúszott fel a már nem látszódó csontjaim terhére. Minél mérgesebb voltam magamra, minél kevesebbet akartam enni, annál többet tömtem a pofazacskómba. A ruháimat teljes egészében lecseréltem. Elkeseredve néztem a szekrénybe szomorkodó miniszoknyákat. Sonkákon jártam, pocakosodtam, kibögyösödtem. Akkora lett a fenekem, mint egy csőszkunyhó. Komolyan mondom, hogy lelkileg is teljesen megváltoztam, párhuzamosan a testemmel. Nem éreztem boldognak magam, illetve a férjurammal megmaradt a bensőséges viszonyunk, de magammal nagyon nem voltam kibékülve. Szerintem ezt érzi a legtöbb dundi ember, sorstársaim. A vidámság kifelé megmaradt, de amikor egyedül voltam, bűntudatom volt, s kedvem negatívvá vált. Szőttem a terveket, miként fogok megszabadulni a jelenlegi fölös 35kilótól. Gondoltam, közel az erdő, majd futkározom esténként,…hát persze! Előmerészkedett egy izületigyulladás a térdemben… futni, csak ha menekülni kell, akkor fogok. A biciklizést is minimálisra kellett vennem, mert ha erőltettem, akkor a munkám veszélyeztettem. Nem elég, hogy kövér a nővérke, még sánta is legyen? Tehát letettem az ilyenfajta kellemes mozgásokról. Pedig ezt tényleg szerettem!

Doktornéni tanácsára gyógyszert szedtem, hogy a gyulladás apadjon. Pár hét eltelte után enyhült a fájdalom, de akkor történt az eset, hogy a helyijáratról leszállva, akkorát estem, mint egy tanyabivaly, s a térdemet össze-visszavertem. Nem elég, hogy belül sanyargat, még kívül a bőrt is hosszan lenyúztam róla. Most aztán sántikálok, mint bice-bóca, csak én nem gubbasztok a kemence padkáján.

Éjszakai műszakba volt időm, s megnéztem a helyi lehetőségeim, hátha segítene valaki, hisz egyedül nem tudok soványodni, s az áhított miniszoknyás- méretre lefogyni. Ennyit írtam be a keresőbe: Szeretnék lefogyni…annyi hüle pénzsóvár gyógymódot adott ki a gép, hogy a világ pénze nem lenne erre elég, s legtöbbjét ismerem is, és tudom, hogy fikarcnyit se ér.

Fitnesz klubok honlapjára is rámerészkedtem, hisz hallottam a kollegináktól, hogy vannak komplex programjaik, mozgás, étrend, követés és nem lennék egyedül e szenvedésemmel.

Most várakozom a válaszra, hátha egy magamfajta vizipaci is kaphat még egy esélyt a soványabb életre.