Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Casting"-nap

2012.08.15

Egy nap a nagyvárosban..

Későn ébredtem, pedig ígéretet tettem, hogy írok egy sms-t ébredés után. Hisz kell az „igazolás” hogy tegnap én is jól éreztem magam a Kopaszi-gát lankáin, az édes semmittevés, és a kellemes füvönfekvés időtöltésével.

 De az a tegnapi nap, ma már más kaland várt rám.

 14 órára hívtak be egy ominózus csatornához, szereplőválogatásra. Nem tudtam, hogyan kell rá felkészülni, de azt tudtam, hogy talán egy Bánk bán Gertrúdisza belefér az elképzeléseimbe!))

 3 napja jelentkeztem az interneten keresztül, és máris időpontot kaptam. Akkor biztos engem keresnek! :D

 Válogattam a ruhatáramba, és rátaláltam egy fekete-fehér, csipkebetétes felsőre, amihez fekete miniszoknyát, fekete pöttyös harisnyát, fekete magassarkút húztam. Lehet, hogy nem voltam az, de én elegánsnak éreztem magam.

Délben már a környékén voltam a székháznak, de hogy teljen az idő, fagyizni mentem a közeli nagy „bót”-ba. Kirakatokat, pasikat, párokat bámultam,  épp úgy, ahogy tegnap tettük a gáton, kemény kritikával illetve a kikapcsolódni vágyókat, főleg a fehér zoknis szandálosokat! :p

Miután kielemeztem a plázacirmiktől a hajléktalan brigadérosokig a jelenlévőket, átcammogtam a megbeszélt helyszínre.

Épp csak 100-an voltunk, ugyanarra a szerepre! 10-esével szortíroztak bennünket, majd néhány órás csúszással bekerültem a következő kontingensbe.

Lekísért a hostess-girl egy terembe, ahol a „casting” folyt. Mindenki ámuldozott, hogy a hölgy a széken egy ismert „celeb” ül, pedig én csak egy morcos, durva hangú nőt láttam.

Kiadta a feladatot, hogy 10-en legyünk egy széthúzó csoport, és mindenki próbáljon meg szerepelni, a jelenetbe bekapcsolódni. Egy idő után leállította a műsorunkat, és félkörbe állítva minket, szelektálni kezdett. Csak hármunk nevét emelte ki, a többieknek megköszönte a részvételt.

 Vigyorogtam, mint a vadalma. De akkor jött a hidegzuhany, miszerint ne mosolyogjak, mert a következő szűrőn, már pont az ellenkező hangulati elemet kell hitelesen eljátszani.

 Megindultunk egy másik emelet, kisebb termébe, ahol már egy kamera, egy jóképű fiatalember, és egy gyakorló színész várt minket. Miután bemutatkoztunk, egyesével kellett helytállni, és a színésznővel eljátszani, - a kiadott instrukciók mellett, a papírra írt feladatot. Depressziós, elkeseredett nőt kellett alakítani, aki flegma, majd felbőszülve, indulatossá válik, sírva, teljesen kifordul nyugalmából, és agresszív, támadó érzelmeket produkál, tettlegesség nélkül. Csalódott voltam, hogy ez nekem nem fog menni, mert pár éve már konszolidált, optimista, és az életet pozitívan felfogó nőként élem az életem, kerülve a konfliktusokat, hangos szót. Nem éreztem átélhetőnek a szerepet, és ezt a tudtára is adtam a két hivatalos Válogatónak. Kuncogtak, és a pasi viccesen beszólt, hogy azt látja, hogy úgy kell levakarászni a mosolyt a pofimról. Megkérdezte, hogy hány éves vagyok, pedig az adatlapom ott volt a kezébe. Mondtam, hogy 38, mire sunyin megjegyezte, hogy azt látja, hogy mit írtam a papírra, … Gyorsan reagáltam, hogy tudom, hogy öregasszony vagyok, ezt nem kellett volna, de ő kaján vigyorral hárított, hogy ő soknak találta, ezért kérdezett rá. Na, persze!))

A jelenet, melyet felvettek, jól sikerült, de nem tudtam káromkodni, nem akartam a provokáló színésznek nekiugrani, mert mindig találtam valami békésebb megoldást, pedig aztán próbálkozott a nő, hogy kiugrassza a nyugalmamat, több-kevesebb sikerrel járt. Amikor már olyat állított, hogy anyukám meghalt autóbalesetben, és erről én nem is tudtam, akkor megjelentek a könnyek, mert a valóságban is fáj anya emléke, így ezt szerintük jól reagáltam. A végén, bár megdicsértek, de ehhez a szerephez egy vehemens, full-elkeseredett, és mély depressziós nőre volt szükségük, így megköszönték, hogy ott jártam, és az elmaradhatatlan ígérettel, hogy majd felhívnak, ha ilyen „konszolidált királynőre” van szükségük. Ezt megkaptam)))!

 Nem voltam letört, mert legalább megpróbáltam, és jól éreztem magam ma is, az eredmény se zavart, hisz a szerep valóban nem testhezálló számomra.

 Kerestem a visszafele induló buszt, de a megállóba sárga fecnin azt az információt találtam, hogy ez, és még két megálló, bizonyos felújítási munkák miatt nem működik. Na, brávó! Itt vagyok az isten háta mögött, és fogalmam sincs, hogy merre is induljak, és főleg mivel!

Miután megállt egy idegenszámú busz, mondtam a sofőrnek, hogy tudna-e segíteni, a hazaútban, legalább a kimaradt megállók helyett mutasson utat. Azt mondta, hogy szálljak fel, elvisz egy megállót, és ott majd elmagyarázza Dorothynak a sárga utat!))

A következő megálljnál, leszállt a pasi velem, az utasok kitágult pupillája közepette, és irányba állított, hogy merre cammogjak a buszhoz, melyhez ragaszkodtam. Egy csábos mosollyal megköszöntem.

  Miután elindultam hazafele a megtalált busszal, csörgött a telefonom, hogy vajh’ merre járok, mert a Kopaszi-gátnál megélt kellemes pihenés nem volt elég a tegnapi ifiembernek, és ma este is szeretne látni. Csak nagyjából tudtam, hogy merre járunk, ő pedig azt kérte, hogy szálljak ott le, és majd eljön, mint Joe Black. A végállomásba egyeztünk meg, ha már kilyukasztottam a jegyem, legyen értelme a nyugodt, stresszmentes utazásnak. Addigra ő is odaér a város másik kerületéből.

Leszálltam félóra zötyögés után, és megkerestem azt a nagyforgalmú utat, ahonnan jöhet a herceg fehér autóval. Körülbelül kiszámoltam, hogy mikorra érhet elém, így a zebránál vártam, és miután megpillantottam a matricás kocsit, leléptem a járdáról, így a forgalom is leállt. Nyugodtan billegtem át előtte, és miután beszálltam mellé, láttam rajta az önelégült mosolyt:

Ma csinosabb vagy, mint tegnap! – juj, ez kellett nekem! Jót tesz az önbizalmamnak ez a férfiú, és tudom, hogy ezt még lehet fokozni, hisz még egy ujjal se ért hozzám, és az adott helyzetben, ma sem fog.

Elvitt haza, és a kórház előtt parkírozva újra egy kellemes beszélgetés folyt köztünk, sok jó zene hallgatásával. Ma csak egy órát voltunk együtt, de megint éreztem a kedves ragaszkodását. Tetszik a beszéde, a határozott gondolatai, a humora, a türelme.

Este még az interneten keresztül is „csevegtünk”, és miután belealudtam a fáradtságtól az írásba, felhívott, hogy jóéjt kívánjon!

Hát kell ennél kellemesebb utószó? ;)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.