Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2 nap, 2 rózsa

2012.08.30


Pár hónapja regisztráltam egy társkeresőn, hátha rámtalál a hercegem, de ezek a férfiak döntő többsége is csak dönteni akart…. – szó szerint.

Akadt néha egy-egy vitéz, akit én is elképzeltem társként, de velük valahogy nem jutottam el semeddig, mert az ország másik végén laknak, és mivel nem vagyok Volán-dolgozó, nem is igyekeztem a találkozás felé.

 Nos, ezen az ominózus oldalon elkezdett írogatni egy kedvesnek tűnő férfi. Szinte minden nap írt egy-két szót, érdeklődött hogylétem felől, és szorgalmazta a mielőbbi személyes találkát. Bár csak 30km-re lakott, nem siettem a karjaiba, mert a fotói alapján, nem volt az ideálom.

 Én is válogathatok! :-P

Az az oldal is „fagyásképes”, így sokszor rákényszerültem egy aktívabb kommunikációs csatornára, így megadtam beszélgetőpartnereimnek a skype-nevem, többek közt neki is. Sajnos, ezzel elérhetővé tettem magam minden egyes internetindításkor az ő számára is.

 Egyik nap éppen benn voltam online-ként nézelődni, amikor privátcsevegőre hívott.

Itt volt az alkalom, hogy leszereljem! Annyira kedves, mézes-mázas volt, hogy megmosolyogtatott a türelmével, a kedves szavaival. Gyorsan akartam abbahagyni, így megírtam, hogy mennem kell, mire ő elkérte a telefonszámom. Kis Szemfüles!

Gondoltam, mi baj lehet belőle!? Nem volt szemtelen, folyamatosan bókolt, így megkapta…

Azonnal felhívott, és ekkor ért a meglepetés!

Köszönés után, hálálkodott az engedékenységemért, majd a második szavában már közölte is, hogy ő 170ezret keres havonta, ebből mennyi a rezsiköltség, és mennyi pénze marad havonta. Tágra nyílt szemmel hallgattam, és amikor szóhoz jutottam, mondtam neki, hogy nem értem, ezt miért kellett elmondani, mert nem kérdeztem, és nem is érdekel az anyagi háttere, nem ez az elsődleges egy kapcsolat kialakításához. Majd sűrű bocsánatkérések következtek, hogy ne haragudjak, de sokszor azt se tudja, hogy mit beszél, mert az édesapja súlyos beteg, és nemrég tudta meg, hogy menthetetlen a betegsége, emiatt teljesen ki van bukva. Na, ebbe beletrafáltam! Sajnáltam a dolgot, én is bocsánatot kértem nyersségemért, de éreztem, hogy a fiúnál valami nem kerek!

Azzal folytatta, hogy ő feleséget keres, és anyát a leendő gyerekeinek, hogy apjának bizonyítson 41évesen, hogy belőle is normális családfő lesz, nem kell aggódni érte. Na, itt még mosolyogni sem volt kedvem, mert éreztem, hogy ebből nehezen fogok kimászni.

 Erőltette, hogy találkozzunk, akár már azon a héten, de ezt sikerült hárítanom, a friss munkahelyemre hivatkozva, hogy mindig dolgoznom kell, mert még új vagyok itt. Éreztettem, hogy nem ő az esetem, de annyira nem mertem megsérteni, hogy kiadjam az útilapuját, hisz, folyamatosan szomorú sorsáról beszélt, mert régebben volt egy balesete, ami miatt nyugdíjasként tengeti életét, és éli sanyarú sorsát.

A hívásai ritkultak, kezdtem jobban érezni magam….

Közben egy másik, kissé pajzánabb cseten beszélgettem az elmúlt héten egy fiatalemberrel, ki komoly szándékot sejtetett, így jobban koncentráltam rá, mint a sok érdeklődő „lesipuskásra”, kik egész más szándékkal próbáltak bekerülni a bűvkörömbe. Minden nap leveleztünk, ismerkedtünk, szép szavakat váltottunk, fotókat mutogattunk, és végre éreztem, hogy ez éppen nekem való királyfi, de tudtam, hogy a személyes találkozón is bizonyítani kell, hogy az érdeklődés élőben is megállja-e a helyét!?

38 éves, jóképű, kedves, és helyesen-, választékosan író, jókedélyű férfiúnak képzeltem. Az utolsó beszélgetésünkkor bevallotta, hogy látható testi hibája van. Ami szerintem csak egyedivé teszi! Úgy gondolom, nincsenek hibák, csupán ismertetőjelek, melyek ránk jellemzőek csak, és ettől még egyedibbek leszünk a tömegben.

Nem is húztuk az időt, kb. egy hét után megbeszéltük szabadnapunkon, hogy egy kávéra összefutunk.

Izgultam, hogy ne rontsak el semmit, és önmagamhoz hű maradjak, ne játsszam az agyam, mert abból úgyse lenne jó folytatás!

 Kék mintás muszlin felsőt, fekete szoknyával, fekete csipkeharisnyával, bokapántos cipővel, és béna módon barna táskával választottam a randira.

 A megbeszélt időpontban ott voltam, ahogy ő is, …bár egy pindurt keringtünk a hely körül, de a végén egymásra találtunk. Kezében vörös rózsa virított, nem számítottam erre… Nagyon kellemes benyomást tett első blikkre, intelligenciája nem hagyott alább, és ingviselete is pozitívan hatott rám. De a beszélgetésünkből éreztem, hogy ő nem azt keresi, amit én, hiába a vágya egy normális kapcsolatra, ha még az előző babáját siratja! Ebben a bő három órában sok mindenről szó esett, de a temetetle múlt valahogy mindig a felszínre kerekedett. Tehát, le kellett szűrnöm, hogy ő nem engem keres, még ha én éreztem is a szimpátiát, rögtön visszahúztam a nyílt mosolyom, amikor kimondta, hogy még nagyon fáj neki az előző szakítás!

Nem látta, de a szemem duzzadt volt a könnyemtől, hogy lám, it a normális lehetőség, de valami hiba mindig csúszik a gépezetbe, így a tökélyt tovább kell keresnem!

 Mielőtt elváltunk, jégkrémeztünk, lehűtve belsőnket, rám már rámfért, az biztos)))!

Az autójához kísértem, mert szeretett volna valamit adni, amit otthonról hozott, és egy szatyornyi bio dologgal lepett meg. A kertjükből barack, szőlő, paprikák, és paradicsom vigyorgott vissza rám a táska mélyéről. Nagyon kedves gesztus volt tőle, megköszöntem, és elköszöntem.

Hazafele majdnem bőgtem, mert bár kívülről megpakolva, de belülről üresnek éreztem a szívemet. Nem igazi csalódás volt, hisz megismertem egy értékes embert, de nem abban a funkcióban ült a lelkemben, amivel vártam e napot, kipárnázott szívcsücsökkel…az a hely még most is üresen, puhán várakozik. Majd egyszer!...

 Hazaérve megkóstoltam a barackot és zamata eltelítette ízlelőbimbóim, evésbe menekültem!))

 Természetesen felnéztem az internet berkeibe, és rögtön elkapott a régi problémás férj-jelöltke! :-D

 Kérdése nem is volt bonyolult, „Mikor találkozunk?”-ra korlátozódót! Itt volt az ideje lezárni ezt az őrültséget, így meggondolatlan pillanatomban azt mondtam, hogy Holnap? Hinnya, azt az örömet!! Teljesen kifordult a fiúcska a lelki nyugalmából, hisz erre várt nyár eleje óta, háláját fennhangon, boldogan harsogta.

Megbeszéltük a hol-, és mikor kérdését, a lelkemre kötötte, hogy legyen nálam telefon, hogy elérjen, megtaláljon majd. Ismertetőjelet kért, ami a lila táskám volt, neki pedig egy fehér rövidnadrág. Mondtam neki, csak nehogy egy idegen pasival menjek el, mert ez a jel, szerintem nagyon nem különleges, de ő ragaszkodott ehhez. Kérdezte, hogy szeretem-e a virágot, mondtam, hogy igen, de ne verje magát költségbe, ha van, akkor a kertből elfogadok. Milyet szeretnék, ez volt a következő kérdés, de hárítottam, hogy ha hozni akar, akkor legyen meglepetés, hisz ne én rendeljek már magamnak ajándékot! Majd mondtam, hogy a virágot cseréljük le csokira, így azt ketten is elnyammoghatjuk, ha a beszélgetés megakadna!

Eljött a másnap, virágos muszlint, fekete bársonyszoknyát, és mintás fekete neccharisnyát választottam, lila táskával. Kéjelegtem a tükör előtt, mert éreztem, hogy túlzás lesz ez az öltözet a mai napra, de nem akartam magam alá öltözni, csak azért, hogy leszereljek egy pasit, akit biztosan nem akarok a hódolók közé sorolni.

Tehát a találka:

Kerestem a fehér nadrágos pasikat, volt, akit elképzeltem, hogy bárcsak ő lenne, és volt akire azt  fantáziáltam, hogy istenem, add, hogy ne ő legyen! :-D

Késett öt percet már, amikor rácsörögtem telefonon, amikor széles vigyorral megjelent egy macikás férfi velem szemben, és átadott egy szál vörös rózsát. Majd egy olvadt csokit is átnyújtott, ami epresként éppen nem a szájízem szerint volt! Lehet, hogy mégiscsak jobb megbeszélni, mit szeret a másik? ;-)

Persze, rajta nem fehér ruha volt, sőt, itt-ott foltos térdnadrágot viselt, egy morzsákkal tarkított pólóval. Kérdeztem, hogy ettél egy szendvicset a buszon?, mire vigyorogva bólogatott, és azonnal átvette a szót, többé nem nagyon hallotta a hangom. Az övé viszont harsogott, nem tudott csendben beszélni, bár többször rá kellett szólnom, hogy halkabban, mert nem kíváncsi más a dolgainkra, és ő elnézést kérve fél percig lehalkult, majd változatlanul zengedezett. Gondoltam elmegyünk egy parkba, ott nyugodtan beszélgethetünk, de előtte ő szomjas volt, így egy üdítőre beültünk egy presszóba. Kis helység, nagy hang… nehéz volt így szót érteni vele!

Végre, elindultunk a zöld gyep fele, amikor átölelt, persze én kibújtam gibbon karjai közül, majd hol ide, hol oda puszit nyomott a pofimon, aminek egyáltalán nem örültem, hisz meglepett velük, és nem esett jól tőle… Folyamatosan elutasítottam mindennemű közeledését, mondván, nem is ismerjük egymást, miért mennénk kézenfogva, miért állnék le csókolózni!? Furcsa volt, hogy valaki ily merész módon próbálkozik! Leültünk egy padra, a táskámat közénk raktam, rajta a kókadozó rózsával, és párszor beletenyerelt, lelapítva szegény virágot. Majd kéretlenül megfogta a lábam, és az övébe akarta rakni. Ez volt az a pillanat, amikor ott akartam hagyni! De miután látta, hogy már elszakadt a türelmem, és erős kezét lefejteném a vádlimról, mellékelve hangosan mondtam, hogy engedjen el, mert most elmegyek, elkezdett bőgni, és visszavonult önmagába, hogy neki semmi nem sikerül, és biztos én is most el fogom hagyni, meg soha nem láthat, pedig ő szerelmes belém. Na, majdnem kiesett a szemem, de belül vigyorogtam…nem a labilitásán, hanem azon, hogy mennyire hüleségeket hord itt össze, és én marha még találkoztam is vele! :-D

 Meg kellett nyugtatnom, hogy semmi baj, ne aggódjon! Ha most bocsánatot kér, elfelejtem, és folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. Felbátorodott megint, és mondta, hogy ő szeretné, ha én lennék a felesége, és egy gyerekkel ajándékoznám meg, és mindig meleg étel lenne az asztalon, természetesen tiszta környezetben, Belül már röhögtem, de tartottam magam! Mondtam, hogy neked egy háztartási alkalmazottra van szükséged, nem rám, de ő ezt visszautasította, és rebesgette a pilláját, hogy éreztesse a szimpátiáját! :-D

Nem ért el vele nálam sokat… Minden egyes megnyilvánulását lelohasztottam. Elment mellettünk egy kutyus, köszönt neki, majd jött a kigyúrt gazdija, neki is odaszólt, hogy Hello!... Ez lüke! Mondtam, hogy nem kell itt mindenkinek köszönnie, hisz nem falun vagyunk, ez Pest egyik köztere!

Fagyizni akartam, elindultunk egy irányba, és hála, épp egy gyorsétterem fele vettük a lépteink, ő rögtön szendvicset, shaket kért, én meg a kis tölcséres nyammogómat nyaltam, amikor bejelentette, hogy neki kakilnia kell! Esküszöm, hogy nem röhögtem azonnal el magam! :-D

Miután elment a mellékhelyiségbe, kifakadtam. Mellettünk ült egy srác, aki az előző beszélgetést hallva, szintén kuncogott velem és együttérzését adta! Pont 30 percet vártam, már a telefonomon lévő béna játékkal pötyögtem, mire kivirulva megjelent a „párom”, és bejelentette, hogy ő még éhes. Én meg pipildébe vágytam, így elsiettem mellette, és pár perc után megjelenve kerestem az asztalnál, de már nem volt ott! Huhh, megszabadultam, gondoltam, de megpillantottam a kérőpultnál, ahol két kézzel tömte befele a hamburgert. Ilyen nincs! Szóltam, hogy üljünk le, ne a pénztárgépet morzsázza le, de ő fröcsögve közölte, hogy épp a pénzét váltják fel, és ezért nem mozdul egy tapodtat se. Na, ezen már én se tudok segíteni! :-D

Megemlítettem, hogy szeptemberben, tervezek kétnapnyi pihenést egy vízpart mellett, mert a nyaralások kerültek előtérbe. Rájöttem, hogy jobb lett volna a gyerekkori táborokról beszélni, mint a tervben lévőket megemlíteni, mert részese akart lenni. Ebből nehezen másztam ki.

Egyfolytában próbálkozott a puszikkal, és én már szinte egy méterre mellette masíroztam, de ő mindig megtalált, sajnos.

Visszakísértem az állomásra, közben éreztette, hogy szeretne folytatást, amin én csak somolyogtam. Akárhányszor megfogta a kezem, mindig kikaptam a mancsai közül, arra hivatkozva, hogy nincs köztünk semmi olyan viszony, ami ezt megkövetelné.

Rámnézett, és azt mondta, hogy akkor semmi sem lesz köztünk? Ráztam a fejem, és beálltam egy gyeplocsoló alá, hogy kitisztuljon, és felfrissüljön a testem. Jobban voltam, és így megértőbb.

Amikor elbúcsúztunk, ölelgetni akart, és megcsókolni. Persze nem hagytam. Toltam el magamtól és ajkai helyett az arcán csattant a puszim.

A mai napon se leltem meg a hercegem, de legalább kedvemre vihoghattam, és szigorú „dominát „ játszhattam. :D

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.