Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


40 éves kismama?

2014.04.25

 

 Az első nap még fel sem tűnt. Aztán eljött az este, és látván a dátumot, csodálkoztam, hogy nem fáj a pocakom. Sőt, tükörbe nézve, nincs az arcomon pattantyú. Tyhű, a betyárját, jesszus, meg ilyenek! De majd jön a holnap, és jön a megnyugvás is!

 Reggel igyekeztem a fürdőhelyiségbe, de a sietségtől, csak émelyegtem, és semmi nyomát nem találtam annak, hogy érés után vagyok, és épp a felesleges piroskámtól megszabadulok. Na, brávó! A bogárka elkezdte piszkálni az agyam, apróbb gondolatok ugrottak be, amik eleinte a nőgyógyászati műtőbe tereltek. Majd estére a barátomat is oltogatni kezdtem, aki nagyon elzárkózott e téma elől, hisz a keresetünk szerinte alap, így nem biztos, hogy ez három embernek is elegendően marad. Gondolkodtam. Hány ember nevel fel 5-6 gyerkőcöt, s nem törődve a pénzzel, csak a szeretettel, ill, valaki a segéllyel, embert farag a porontyából. Vagy nem! Szóval, voltak kételyeim!

Bántott a kedvesem hozzáállása, de éreztem, hogy a kedvemért átgondolja, netán még örülni is fog a leendő utódnak.

Barátkoztattam a dologgal, simiztettem a hasam, majd megszólaltam, hogy érzem, ahogy vihorászik Lilink, hisz az apja csiklandozza. Azt a választ kaptam: - Te tiszta hülye vagy!- mégis kajánul vigyorgott.

 Következő nap a barátainkkal bevásárolni mentünk, és a nagyfiúk megkérdezte, hogy mit fogunk venni, uborkát? Nahát!? Micsoda ideillő frázis, hisz a várandós anya, kívánós is! Pedig nem tudtak ebből semmit.

A harmadik napon felhívtam a testvéreim, hogy megemlítsem nekik, hogy öreg létemre mire adtam a fejem, nagynénit faragok belőlük, ha akarják, ha nem!

Vegyes érzelmekkel fogadták. Az idősebb nővérem mindjárt a testi panaszok felerősödésére hívta fel a figyelmem, hisz nem vagyok egy egészségbomba, bombasztikus fruska. Tudatában voltam ennek eddig is, ezért nem törekedtem a bébivállalásra. De ha már ily dolog megesett velem, jó kislány leszek. A cukorbetegeknek nagyobb a rizikó a csúnyább kihordásra…hát még a szülés körüli hercehurcákra! Hinnya, ezt át kell gondolni!

Nemlátó testvérem bíztatott, hogy micsoda jó fej bébi lenne az a „kölök”, hisz véremet, génjeimet kapná, és örökmozgó kis humorzsák lenne!

 Na, igen! Erre én is kíváncsi vagyok, hisz meglévő gyermekeim csak tanult dolgokat kaptak tőlem, a DNS-üket sajnos nem én örökítettem. De a szeretet sokkal fontosabb, mint megszülni egy gyereket, hisz ami utána jön, az határozza meg majd a létünket!

Akarom ezt a növekvő pocit, s benne a székely-roma-pesti”ficsúr”- egyveleget!

Apukája egy szende, de hetyke-büszke legény lenne, ki 45 évével meghódította szívemet. Jóképű, okos és ravaszdi a társam, de mint minden fővárosi csibészt, csak ficsúrnak hívom. Pedig ő már bizonyított, jóember ő, és a véleménye is megváltozott. de ehhez el kellett telni 4 napnak, hogy lelki szemei előtt pelenkák lobogjanak.

S lőn eljövend az 5.nap, amikor már azon gondolkodtam, hogy melyik teszt lesz a vásárlásom tárgya, csak múljon el a húsvéthétfő zárvatartása. Egész nap izgatott voltam, neveket gyártottam. Lili, Natasa, Erhard, és Alexander kavarogtak a fejembe. Járt az agyam a hazaköltözésem részletein, a bútorok és egyéb kellékek beszerzésén….baby-boom volt a koponyámban.

Hatodik nap reggelén levetkőztem, tükör elé álltam, s kitolva a pocakot, mosollyal indítottam a napot.

De azért nem hagyott nyugodni valami! Hogy fogok szülés után kinézni? Volt már hasplasztikám, most újra lobogni fogok? És a mellem? Jáj, beleborzadok!

Leültem egy székre a tükör elé. Hogy lehetek ilyen bolond? Hisz két hete félvak vagyok! A legfontosabb szervem pont nem működik. Vakon neveljem fel? Ne lássam a mosolyát, a hurkás kis lábait, a szép kék szemét? Nem! Ilyet nem! Örülök, hogy a fogyással nem kell adni inzulint, vajon ez így maradna végig? Vagy úgy járok, mint anyukám, minden súlyosbodik? 58 éves leszek, ha ő 18? Huhh, a ballagása után nyugdíjba megyek? No, nem! Megszületett a végleges döntés! Van két élő gyermekem, sőt tündéri unokám is! Boldog vagyok, hogy annak idején így döntöttem. Nem kezdem előlröl, nem akarok gyökeres változást, bizonytalant a biztosra csereberélni!

Szeretem őt, kivel megosztom mindennapjaim, s kettecskén öregszünk meg, s mellette sok új élményt élünk majd meg!

És lőn este és lőn reggel, s a hetedik napon a testem is megadta magát, és nyugodt lélekkel viseltem a piros betűs napok gondját.