Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az 5. vőlegény

2018.06.05

Ugye, nem vagyunk egyformák…

Van aki a monoton életet szereti, éli, van aki a változatosság híve, és van aki néha belevisz a napi rutinba egy kis bohóságot.

Én mindig is a változatosság híve voltam. Egyelőre hiszem, hogy ez az egy életünk van, s amit ma nem teszel meg, később megbánod, és már nem teheted meg.

A mottóm is : Carpe Diem! Élj a mának, .. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejtem a múltat, a sok rosszat vagy különböző emberektől kapott hideget és meleget, sok szépet, vagy hogy a jövő nem érdekel, meg nincsenek terveim, mert ugye  naná, hogy vannak, sőt elég sűrűn változnak is, ha egyet elértem, teljesítettem, jöhet a következő a listán..

Nem véletlenül kopogtat az ajtón a leendő vőlegény a gyűrűsszelencével a kezében…

Nem röhög! Együttérez!))))

Valahogy sikerült behálóznia egy ifjú titánnak. Hogy hogyan csinálta, fogalmam sincs..én ebben teljesen ártatlan vagyok. Csak pont ott voltam! ))

Eleinte nem vettem komolyan, hiszen a közelembe sokkal több lehetőség volt az ismerkedésre. De ez a dalia kitartóan ostromolt, pedig több, mint 200 km-re lakozik tőlem.

Amikor belevágtunk az ismerkedésbe, nem gondoltam volna, hogy bármilyen hosszútávú boldogság is lehet belőle.

Pár hónapja történt az eset, hogy rámírt a neten egy ifjonc, ismerkedési célzattal. Miután kiderítettük, hogy ki hol lakik, kezdtem kihátrálni a beszélgetésből…kinek hiányzik egy távkapcsolat, ha egy nagyvárosban élek, annyi potenciális jelentkezővel körbevéve.

Jól elbeszélgettünk, főleg autókról, hisz ő e pompás találmánynak a doktora, én meg épp egy kocsivásárlásra voltam bezsongva.

Összepárosítottuk a hasznost a kellemessel, és találkoztunk a leendő VW tulajdonomnál. Nagyon messze vonatoztam Micikéért, kb.300 km-t. De akkor még azt hittem megérte. Aznap haza se értem, hisz a fiatalember felajánlotta a szállásán az ágyát, és ő a földön / padlón alszik majd - ajánlattal, elfogadtam.  Éreztem, hogy rendös’, böcsületes’ embör’.

Az ’autóbízniss” jól sikerült. Az utána történt szervizes akadályokat pedig saját autószerelő oldotta meg. Mondjuk ennek az volt a hátránya, hogy az autóm 230 km-rel távolabb tőlem, a legény buherálta, és engedélyemmel használhatta. Viszont a kapcsolatunk is jól fejlődött, hisz ha látni akartam őket, csak odautaztam, és kettőt egy csapásra magaménak tudhattam.

Hogy milyen is ez a jóember? Hát van egy feje, egy formás nyakon, ami egy férfias törzsből merészkedik elő, s van hozzá két természetes  izmokkal tarkított karja, lapát mancsa, párban vannak a lábai is, s azokon is keresztbe- kasul terpeszkednek a finom izomkötegek. Ha láttad annak idején a Lady Chatterley szeretője filmet, akkor épp olyan, mint a Lover….szinte tökéletes. ))

Körösztfiam elkezdte szervezni a saját esküvőjét egy hercegkisasszonnyal és kérdezgette, hogy kivel óhajtok megjelenni a lakodalomba. Akkor még egyszemélyes látogatást terveztem, hisz ez a fiú nem akart táncra perdülni velem.

Húsvét körül adódott egy jó kis magyar buli Ulm környékén, amire el szerettem volna menni én. Stefan, nevezzük így az egyedet, szívesen elkísért a bálba, hisz ő is vágyott egy kis kikapcsolódásra. Miután beléptünk a szórakozóhelyre, pár fiatal italokkal a kezébe lézengett, egy-két bátor leány ropta, a sok férfi a bárpultnál a nyelvét lógatta.

Nekem se akaródzott még a lábam pattogni, így egy kóla mellett betelepedtünk egy kis zúgba, ahol két darts-gép volt felállítva. Stefankám ismerte a szerkezetet, rögtön dobott be egy tantuszt és invitált, hogy megtanít e játékra, csak ne unatkozzunk. Hát jó..legyen! Felemeltem a fenekem. Hinnya, de milyen jól tettem, hisz az első dobással már a táblát eltaláltam, s ez motivált a többi hajigálására. Mindjárt kedvet kaptam a tánchoz is, persze nem a kijelölt danceparketten, hanem a különterembe, dartsozás közben. Tekeregtem, riszáltam, s észrevettem, hogy Stefan lába se egy helybe gyökerezik, hanem istenien mocorogtatja a csípőjét…(meg a járását))), így aztán nem volt már unalom a köbön, végigjátszottuk, roptuk az éjszakát, s hajnali fél 5-kor ernyedtünk a kocsi ülésbe, hogy kipihenjük majd otthon fáradalmaink. Jóleső volt ez a mozgás,,, és senki se kötelezett, mint egy edzésen, ahol hajtanak, mint az agár ebet.

Meg kellett állapítanom három dolgot, hogy lesz a lagziba táncpartnerem, hogy a ritmust a roma vérem nem hagyta elfelejteni, és azt is, hogy ébredés után nem tudtam a jobb kezem felemelni. Ötszáztizenkétezer-hatszáztizenhat dobálás az éjszakában, megmutatta magát napokig izomlázban. Mondjuk, nem is tudtam, hogy ott is van izmom, ahol épp fájdalmam volt.

Szóltam a júliusban menyegzőt ülő párnak, hogy szaporodott a létszám, mert jön a kedvesem is, és az édes unokám is bejelentettem, Keveset vagyok vele is, így legalább mamázhat ő is, és én is macerálhatom a gyönyörűségemet. Komplett család lettünk a végére… létszámügyileg.))

Szóval, sok víz lefolyt azóta a Duna forrásától a Fekete-tengerig. Érdekes és szórakoztató, kellemes kapcsolat alakult ki köztünk. Voltunk azóta újra dartsozni/rázni, ahol mások is jöttek, és cserebere partnerként versenyeztünk, de a tánc egy percre se maradt abba, hisz a csípőm és a lábamat a ritmus hajtja. Kirándultunk, bicikliztünk, főztünk, fürdőztünk, utaztunk s még fogunk is sok közös programot megélni.

  Bizakodó vagyok. Érzem a szeretetét, én is megadom azt, amit tudok, de nálam mindig bújik valami bizalmatlanság.. talán a tapasztalat nem engedi a zabolátlan bizodalmam ..de jó úton járok egy új távlat felé. S nem árulok zsákbamacskát, ha súgva írom, hogy a házasságosdi is többször felmerült már…amit persze egyáltalán nem bánok.)))

Ja, hogy én még férjnél vagyok, s az 5. esküvő a küszöbön? Na, igen, ez csak a bürokratikus háttér,… ripsz-ropsz megoldom, ha úgy látom, hogy sürgőssé vált a dolog. ne aggódjatok. )) A jelenlegi férjurammal a barátságunk megmaradt, tiszteljük és kedveljük egymást… Tudjuk, hogy vége a közös házasságunknak..boldogok vagyunk így is, míg meg nem halunk…

Remélem még egy darabig élünk… ;)