Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bécsi legényfogó

2012.06.24

Visszafogottan öltöztem, elvégre az ember nem minden nap kezd új helyen dolgozni.

Fekete zárt tunika, fekete miniszoknya, fekete, oldalt megkötött selyemsál, és egy mintás lila harisnya volt az öltözékem. A sok sötét ruhaneműt muszáj volt egy kis színnel feldobnom))!

Budapesten egy kedves barátom kivitt reggel 7 órára az állomásra, majd felszálltam az ismeretlen célállomás felé tartó vonatra. Egy nagyon kellemes, idős házaspár ült velem szemben. Folyamatosan a bohém életet élőkről, színházi előadásokról, „celebekről” beszéltek. Úgy éreztem magam, mint egy Story magazin szerkesztője… Valahogy, ez a téma engem nem érint meg!

 Bécsbe pár perc késéssel érkeztünk meg. Keresnem kellett egy pénztárt, hogy a további utamhoz is meglegyen a jegyem. Lecammogtam a földszintre, és beálltam a végeláthatatlan sorba. Egy angol baráti társaság volt előttem, és három francia ajkú néger pasi mögöttem csevegett. Naná, hogy hátrafele tekeredett a nyakam! Annyira elbámészkodtam, hogy szóltak, ha már előrébb léptem, vigyem magammal a táskám is, mert azt el tetszettem hagyni. Kislányos zavaromba bocsánatot kértem, és húztam magam után a kis poggyászom. Megkérdezték, hogy Franciaország melyik részéről vagyok ott, és merre tartok. Nevettem, és mondtam, hogy egészen keleti részéről jöttem, és most osztrák munkahelyemre sietek. Amíg sorban álltunk, kérdezősködtek a magyar nyaralási lehetőségekről, de nekem csak a főváros látványosságai, és a Balaton lapos vize jutott eszembe. Hiába mondtam volna a Busójárást, június közepén! ))

Sorra kerültem és elhagytam őket.

Miután zsebembe a jeggyel lófráltam a pályaudvaron, keresgélni kezdtem egy gyorséttermet, fagyizási igényemet kielégíteni. Három emelet közül csak találok egy nyomorult egészségromboló kajáldát! Kezdtem a földszinten. Semmi…

Fellifteztem az első emeletre, bolyongtam pindurt, és éreztem, hogy valakinek a szeme a hátamra van tapadva. Megfordultam, és az egyik korlát mellett egy jóképű ifjú támaszkodott, és figyelte a fürkészően keresgélő nőt az üzletek között. Gyorsan félrenéztem, amikor találkozott a tekintetünk, de a fránya kíváncsiságom nem hagyta nyugodni a szemem, és újra megkerestem azt a csillogó szempárt. Elmentem előtte, és olyan kis ártatlanul rámosolyogtam… / mindig beválik, ha akarok valamit )) /! Elindultam a következő szint meghódítására, és a mozgólépcsőn lágyan megfordultam, és vidáman pillogtam rá. Mire felértem, már ő is felfele jött. Természetesen nem vártam meg, kószáltam változatlanul, de azért nem volt nehéz utolérni. Megérintette a karomat, mellém lépett, és egy Hello-val indított. Jobb, mint a „szia cica, van gazdád?” – szöveg!))

Az ottlétem célja érdekelte a következő kérdéssel, és már sétáltunk is együtt tovább. Bár, én úgy éreztem, hogy inkább vezet valahova, amit nemsokára ki is derítettem. Friss levegőre vágyott, így kiterelgetett a pályaudvar épületéből. Azt hittem dohányozni akar, de elutasította a kérdést, és örvendezett, hogy én se élek ily káros dolgoknak. Kértem, hogy ne hagyjuk el a területet, mert, mint a vakegerek, gyorsan eltévedek e gyönyörű fővárosban, és csak 2 órát lehetek szabadon utazás előtt.

 Miután a levegő megtelt a kukásautó száguldó szagmintájával, orrfacsaró bűze elől bemenekültünk újra a falak közé.

Ő a kollégáját várta, de az érkezése nem volt biztos, előtte felhívja majd, - mondta. Így velem tarthatott a fagyizda-keresésben. Meggondoltam magam, miután megláttam az árakat, de ő erősködött, hogy nyaljunk valamit, ha már megtaláltuk ezt az ominózus helyet. Megtettük.

 Majd a nyalánksággal a kezünkbe, lementünk a beálló vonatok közé, és kerestünk egy beszélgetésre alkalmas padot. Ülve, közelről megnézhettem azt a meleg barna szempárt, mely pajkosan mosolygott rám, érzékeltetve a szimpátiáját. Fekete rövidre nyírt haja, sötét borostája, óriási „hernyós” szempillái zavarba hoztak, folyamatosan pirultam, és vigyorogtam, mint a vadalma! Keresztbe tett lábammal párszor eltaláltam a hegyeske cipellőjét, győztem bocsánatot kérni!)) Megjegyeztem, hogy Törökországba láttam ilyen merészen vékonyorrú pipellőket, de ő kijavította gondolatom, hogy ez olasz bőrke! Tetszett! … a gazdájával együtt! Kiderült, hogy elektromérnöknek tanul, de mellette pékségbe és egy újságosnál is dolgozik. Természetesen bécsi, az olaszos macho kinézete ellenére! Roni névre hallgat, és miután hallotta az én nevem, párszor eldalolászta, mert tetszett neki, és próbált belőle egy egyszerű nótát komponálni. Ezen is csak vigyorogtam, és mondtam neki, hogy elég legyen! Ne szédítsen egy öregasszonyt, menjen szépen az aulába, és várja csak a kollégát. De ő nem tágított, sőt a hátam mögé, a vállamra rakta a kezét! Hinnya, azt a merész mindenit! Előredőltem, erre beletúrt a hajamba a tarkómnál… az összes reserve szőrömet sikerült neki felborzolnia))! Mondtam, hogy Siccc! – erre csak lesett, mert nem értette, mi a szándékom. Elmagyaráztam, hogy ez egy elzavaró szó a macsekoknak Magyarországon, mire meg akarta tanulni, és utána már ő siccegett, ha hozzám ért, és tudta, hogy ezt fogom vertyogni! Még mindig csak vihorásztam a helyzeten! Hogy kerültem megint ilyen dologba, mikor az ártatlanság szobrát már elkezdték rólam faragni a lakhelyemen))!

Beszélgetés közben kiderült, hogy 30 éves, egyedülálló, és amikor visszafele jövök, több időt akar velem tölteni. Na, brávó! Megint egy fiatal, de minden szempontból kellemetes ifjú akadt az utamba! Nem árultam el a korom, ő tippelt egy 32-est, de ezt leintve, mondtam, hogy pindurt öregebb valék, és nem óhajtottam ebbe jobban belemászni))! Vajon miért?

 Merészebb lett az ifjonc, mert a kezét a hajamba tartotta, pindur kontyomat szétszedte, és a tarkómat, nyakamat birizgálta. Mondtam, hogy én nem vagyok oly könnyelmű külföldi nőcske, ne folytassa, mert ha nem is rendőrt, de kalauzt hívok! Persze vigyorogtam, de valóban furcsa volt a gyors „ismerkedése”! Elmagyarázta, hogy ő nem szeret sokáig udvarolni, napokig magázódni, és egy év múlva puszit adni, hanem úgy érzi, hogy ha megvan a kellő szimpátia, bármi lehet! Ki akartam deríteni, mi az a bármi, így rákérdeztem, hogy miért jött utánam, miért szólított le, és miért nem megy haza, ha a kollégája már úgyse jön. Egyetlen kérdéssel válaszolt: - Akarod, hogy elmenjek? – és visszavette a kezét a bozontomból. Mit mondhattam volna?! Hogy nagyon rosszul esik az udvarlásod, és egyedül akarok várakozni az állomáson, menj haza!? Hm, ez abban a helyzetben lehetetlen lett volna, hiszen tetszett a „legény” vehemenciája, tetszett a fizimiskája, a teste, az öltözködése, nyelvtanári rögtönzései! Néhány új szót, abban a pár órában tanultam, pl. csiklandós vagyok, és a rámenős szó is tőle van a fejembe!)))

 Látta, hogy nem fogom elzavarni, így merészen mögém hajolt, és a nyakamba csókolt! Akkora fülest adtam volna neki, ha nem ugrok fel hirtelen, hogy a pályamunkások kapirgálják össze a sínek közül!)) De valamiért nem tettem, sőt visszaültem, és pirultam tovább, meg siccegtem, amennyire csak lehetett! Azt hiszem, ez olaj volt a tűzre!)) …

 Miután beállt a vonatszerelvényem, segített érvényesíteni a jegyem, majd helyet foglaltunk az egyik emeletes kocsiban. Nem bírt magával, puszikat kapott a tenyerem, az arcom, amikor nem figyeltem, és éreztem, hogy ez a fiú, ha tehetné, itt nem állna meg! Pedig ne felejtsük el, hogy én ártatlan vagyok!)) Erősködött, hogy várjam meg a következőt, és töltsek vele még egy órát…nem láttam értelmét ennek a lépésnek, így tartottam magam az utazási tervemhez.

Az indulás közeledtével, elővarázsolta a mobilját, beírta a skype-címem, és kérte, hogy ha megérkezem utam végére, üzenjek neki, hogy milyen telefonon érhet el. A számát beírta a magyar mobilomba. Szerette volna, ha veszek egy osztrák kártyát, és ő hívogatott volna, ha ezt megteszem. Megígértette velem, hogy ha hazafele jövök, több időt maradunk együtt, és megmutatja a Mariahilfe strasset, és egyéb bécsi nevezetességet. Úgy gondoltam, hogy ez csak ámítás, nem fog rám emlékezni ez a kis gigoló, így nem is foglalkoztatott mélyebben az utazás alatt se. Csupán, az az elégedett mosoly jelent meg a képemen, hogy ezek a lüke flörtök nem akarnak elkerülni!

 A munkahelyem nyomasztó, megint 24 óra teljes felügyelet..és nem egy egyszerű eset, de kibírom! Viszont nincs internet- lehetőségem, így 2 hetet nélkülöznöm kell, és az elvonási tüneteket valamivel kompenzálni!))

 Éjszaka, mielőtt kidőltem a fáradtságtól, eszembe jutott Roni. 23 órakor küldtem neki egy sms-t az házi telefonszámunkat megadva… persze semmi reményt nem fűztem hozzá, de amit megígérek…még ha késve is, de teljesítem!

 Reggelig nem volt válasz, ahogy gondoltam is…egy egyszerű hódítása voltam, egy kis lüke külföldi nő…

Délután épp befejeztem egy munkafolyamatot, és megcsörrent a vonalas telefon… Beleszóltam, mire egy ismerős férfihang a nevemet hadarta, hogy reméli elért, mert most végzett a munkahelyén, és már várta, hogy felhívhasson, hogy, hogy érzem magam. Boldog voltam, és vigyorogtam. Beszélgettünk pár percet, erre szétkapcsolt, vagy én nyomtam a pofim a tárcsázó részhez, de nem gondoltam, hogy visszahív. Megtette! Sőt arra kért, hogy hazafele, ne legyen határozott időre szóló vonatjegyem, hanem próbáljak Bécsben maradni néhány napot, hogy jobban megismerhessük egymást. Juj))), erre mit mondhattam volna megint? Vertyogtam, hogy drágák a hostelek, szobák a nagyvárosban, de ő azt mondta, mindent elintéz! Vajon hogy?))

 Mielőtt letettük, megbeszéltük, hogy holnap este újrahív, mert jól érezte magát velem, és biztos a jövőbeli folytatás sikerében is!  Hm, én azért bizonytalan vagyok…, mint mindig!

 

 

Eltelt pár nap, a hívások nem maradtak el, a remény sem halványodott, hogy a Prátert magaménak tudhatom.

Volt egy váratlan telefon is, melyben megemlítette, hogy a barátaival hétvégén kirándulni mennek, és abban bízik, hogy nem akarok ezeken a napokon hazakacsintani.

Nem volt tervben, de ugye mindig kell valami becsúszó szerelés, így volt ez most is. A munkám befejeződött, a sors fintora, … Isten keze mindenhova elér! Fájdalmas volt eljönnöm, és megírnom, hogy vasárnap már nem leszek a labancok országában. Olyan gyorsan hívott fel, hogy szerintem még el se olvasta az sms-em végét! Leszidott, hogy ezt akarattal csináltam, hogy ne kelljen találkozzunk, de ez persze nem volt igaz, és ezt ő is tudta, de nem tudott ilyen gyorsan szabadulni az Alpok magasságából. Kérte, hogy maradjak Bécsben, várjam meg… Elgondolkodtam rajta, de Budapest, és az ottani barátok kellemesebbnek és elérhetőbbnek tűntek számomra. Így újabb ígéretet kellett tennem, hogy júliusba visszatérek, és akármeddig is maradhatok, csak vele legyek!

 A mosolyom azóta is levakarhatatlan! ;-)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.