Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Biciklihajkurászás

2016.10.26

 Ebbe a biciklihajkurászásba fogok beleőszülni. Komolyan mondom/írom, másfél éve dolgozom külhonba, ugyanabba a városba, és a 7. kerékpárt fogyasztom. No, nem ebédre… se vashiány beszerzésére!

Az első darabra akkor volt szükségem, amikor rájöttem, hogy a kertvárosi rész kissé messzebb helyezkedik el a belvárostól és a buszjegynél jóval olcsóbban megúszom, ha drótszamárra pattanok, s netán egy-két kilót is leadhatok. Mivel e városka lapos, mint a nagyalföld, csak a felüljárók emelik szint fölé az utakat, meggyőztem magam, hogy ez lesz a legjobb megoldás. Beinvesztáltam egy közösségi oldalon megosztott hirdetésre, és elhoztam egy átlagos, használt, de még működőképes bringát. A kollegina is használhatta, akivel együtt gyűrtük az ipart, és bevásárlásoknál is nagy hasznát vettük e szerzeménynek. Aztán összeköltöztem életem értelmével, és vele is közösködtünk…mindenben!

Aztán az Ebay-t böngészve, megláttam egy jóállapotú, nagyobb darab kék-ezüst vázas kétkerekűt. De ülése nem volt, így potom pénzért hozzájutottam, s a régi bicajról az ülést átraktam. Annyira tönkrement az első cajga, hogy kiraktam ebek harmincadjára. A váltója nem moccant, nyolcast írt le a kereke, világítást elemmel működve oldottuk meg, az elsőfék sem funkcionált, standardje nem volt, …s egyebek.

Az üléstelen nagy-ság jól csinálta a dolgát, de mindig elestem vele, mert magas volt az eszemadta, s nem tudtam megállni/leugrani normálisan róla. Kékültem-zöldültem, volt, hogy a munkahely előtt repültem bokorba, mert nem láttam a padkát, s felpattantam ill. lepattantam róla. Na, akkor elhatároztam, hogy ez az emböré’ lesz, én egy tapodtat se haladok vele, fájjon neki emiatt a feje.

Majd ugyanattól a közösségi oldalas személytől, vettem egy – a régihez hasonló kaliberű, lila drótjárművet, s ezt használgattam A-ból B-be. Teljesen meg voltam ölégedde’!

A villamosig kellett csak tekernem, s onnan munkába lejtenem, s a gondos munka befejeztével tekerhettem vele haza a közös szentélybe.

Hát erre nem ellopták egy délután, az anyjuk szemit’! Csak a kis lila, átvágott zárat hagyták a tárolóba.. Nem értem kinek kellett egy ilyen rozoga öreglány? Ez se volt a helyzet magaslatán, de legalább gurult, ha hajtottam, és a kedvenc színemet hordta…

Nyah, szükség volt egy másikra! Megint az EBay-t vettem célba, s találtam egy MTB-ot igen olcsó pízzért’. s izibe elhoztam. A város másik végéből hazatekertem, lógott a belem, s sajgott a fenekem. A hüle sportülést nem az én kerek formámhoz találták ki, így ennek a szépségnek is mennie kellett a háztól, pontosan kétszer annyit kértem érte, mint a szerény előző tulaja tette. Három napig mondhattam csak az enyémnek, …

Időközben vettem egy telefon előfizetést, s a neten rendelve, egy

vadizsír biciklit ajándékoztak melléje’. Egy pirinyó dobozba hozták darabokba, szakember kellett hozzá, hogy összerakja. De ezt is hamar eladtam, hisz se sárhányója, se világítása, se csomagtartója, se semmi értelmese nem volt e kopasz jószágnak, még az ülése is egy vékony csík volt, így egyszerse használtam. Mennie kellett izibe, el is vitték sebtibe’.

Kellett egy másik! Találtam egy kis szerencsétlen kinézetűt, melyet reparálni kellett még, de olyan olcsó volt, hogy az akkori anyagi helyzetemnek épp megfelelt. Amikor kitoltam a ház udvaráról, ahonnan elhoztam, totál lapos kerekekkel útnak indultam. Bár villamossal hoztam haza, s itthon felpumpáltuk az új szamarat, másnapra mégis leengedett…defektes volt a drága, s az én aranykezű férjem megbuherálta. Ment is szépen, majdnem egyenesen a kis újdonsült szerzet, de a riszálást nem kellett külön tennem, mert ennek a fara olyan oválisan gurult, magyarul akkora nyócas’ volt benne, mint a végtelenjelbe…. De bírta a kiképzést, annak ellenére, hogy egyre romlott az állapota, de nem vittük „gyógyításra”.

Mivel maximalista valék, megkértem a velemlakó Meistert, hogy pumpáljon még bele pindurt, mert nem volt lapos, de mégis…hadd keményedjen! Megtette…

 Elindultunk egy hosszabb útra, s a felénél a távnak, lőttek ránk, -azt hittem, pedig csak akkorát szólt a durrdefektem, hogy majd leestem a drótjószágról, s hangosan nevettem. Ledobta még a külső gumit is a kerék, ..tolni sem lehetett. Na, ott egye meg a fene! Fogtam, levettem a rászerelt kosarat, meg a zárat, s a bringát a bokrok közé hajítottam, majd csak elviszi egy arratévedt vashiányos egyed..

 Pár napig kerékmentes voltam, csak a hirdetéseket bújtam. Meg kellett találnom az Igazit.

S láss csudát’, a böngésző kiköpte magából az új vasszerkezetet, párdon alumíniumot! Bár nem volt drága, de nem is a legolcsóbb kis példányt találtam. Írtam az eladónak, hogy megnézném bátran. Hajlott rá a muksi, s egy délután benéztem a belvárosba, s megszemléltem a szépséget, mely ezüst színben díszelgett. Mondta, hogy nem működik a dinamó, de ez cseppet se zavart, beleszerettem az alacsony vázba, a zselés ülést nézve a popóm is helyeselte a vételt.

- Próbálja ki! – mondta az ürge.

De én csak szerényen azt mondtam, hogy nem nekem lesz, csak ajándékba viszem haza. Jó hogy nem előtte bénázok/kacsázok… S kifizettem pindurt kevesebbet - a világítás végett. Ahogy nem látott a sarkon túl, már nyeregbe is pattantam, s éreztem, hogy megérte várakozni több, mint egy évet… Tökéletesen illettünk egymáshoz, Mint a nyíl, úgy tekertem vele a lakáshoz. Akkora zárat vettem rá, hogy a motorosok is irigykednének, s az ülésére egy szakadt védőhuzatot tettem, nehogy valaki a zselés kényelmet leszerelje. Láttam, sok bringát a városba ülésmentesen, gondolom, hogy nem az apácás vicc szereplői hagyták szerteszét őket.

Ja, a vicc:

A zárda udvarán visongva kerékpároznak körbe a nővérek. Kiszól a rend főnökasszonya az ablakon:

- Csendesebben lányok, mert visszaszereltetem az üléseket!

 Tehát megvan életem párja mellett, az Igaz bicajom, s most tekerhetem, ahogy csak akarom.