Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BKV-sos, fecnises...

2013.02.09


Kedvesemmel volt az első találkám, és néhány buszmegállóval arrébb vett fel, hogy ne legyen feltűnő, kinek a hintójába huppanok be, így felszálltam egy kékségre. A harmadik megállóba leslattyogtam, és láttam, hogy a lovag is kiszállt mosolyogva. De mielőtt a busz elsuhant volna, a sofőrsrác ujjaival trillázva integetett, mielőtt kiállt. Örömömben visszamosolyogtam és egy laza kézemelintéssel, mintha visszaintettem volna.

Nem tulajdonítottam sok jelentőséget e mozdulatváltásnak, és el is felejthettem volna.

 Két hét múlva megyek egy nagy pályaudvaron, a placcon, s az elfelejtett sofőr a busza előtt bagózik, s bámuló szemeit rám szegezte. Mosolyom elengedtem, s köszönését is viszonoztam. Megjegyezte, hogy megint mily csinos vagyok, de én szabadkoztam. Ugyan-ugyan! De ő erősködött fülig érő szájjal. Felléptem a lépcsőre, de visszakoztam, s odalépve elé, megkérdeztem, hogy mikor is indul a járat, hisz hiába szállok fel, ha ő még lenn tanyázgat. 1percet mondott, és beszélgetést kezdeményezett. Kedvesnek tűnt, de ugye én már elfogult vagyok a BKV-sok ellen, és kitartó a „párom” mellett. Tehát csáberő nélkül foglaltam helyett a fülkéje mellett.

Amikor volt egy kis kereszteződés, mindig oldalt nézett, miniszoknyám, vagy csak bordó harisnyám illette mohó tekintetével és rázta a fejét előre figyelvén. Az út felénél észrevettem, hogy minden megállónál irkál valamit a kormány tetején…biztos a menetlevelét írogatja!

Amikor leszállni készültem, integetett, kinyitotta ajtaját, és egy fecnit adott át. Szemeim tágra nyíltak, és miután elhagytam a buszt, a dudaszó billentett ki eufóriámból. Ilyen nincs!

Integetett, én is valami hasonlót tettem, majd elolvastam a levélkét.

Nem idézek szó szerint, mert pirongok, de nem a pikantéria miatt, hanem mert dicsszavakat tartalmazott, plusz a nevét, telefonszámát, és érezni lehetett a romantikáját.

Egészen a szobámig vihogtam, semmi nem tudta volna letörni pillanatnyi örömöm, hogy mily merész férfiak vannak!

Természetesen rácsörögtem))), de csak a talmi szám kipróbálása miatt.

Nem hívott vissza… akkor!

Este 8-kor nézem a lehalkított készülékem, villog, jelez, erőlködik, hogy vegyem fel de rögvest! Így kimentem a fürdőbe, hogy a mellettem tévéző delikvens ne érzékelje turpisságom.

Kész helyzet elé állított! Menjek ki, mert ő már az autójában van, és beszélgetni szeretne, meg autókázni. Hát persze!))

Le akartam beszélni, hisz eszem ágába sem volt a meleg ágyikóm elhagyni, és ezt a meddő kalandot folytatni, … elkezdeni!

Hiába csörgetett, nem vettem fel a továbbiakban, mert ugye ez nem egy rendelés, hogy diktál a fiú, a lány meg mindent feltétel nélkül megtesz! Írtam neki egy sms-t, hogy ma már csak az álmaimmal akarok találkozni, de ígéretet tettem, hogy holnap, ha dolgozik, majd utazgatom vele. Ezután, csak egy beleegyező választ kaptam, hogy várja már a holnapi napot.

Azt hittem ennyi a fáma, de ugye másnap is utaznom kellett, és persze, hogy őt fogtam ki! Úgy állt be a megállóba, hogy fénykürtözött, a lükéje!))

Leültem hátra, s éreztem a tükörből lát, és tesz is róla, hogy zavarban legyek. Kacsintgatott, kalimpált, én meg csak ártatlanul pillogtam.

Amikor a végállomáson leszállt a nép, mert mindenkit udvariasan magam elé engedtem, becsukódott az ajtó előttem! Lestem, és magyarázatát vártam. Kinyitotta a fülke ajtaját, és széles vigyorral megkérdezte, hogy ugye ráérsz egy kicsit még, ismerkedhetnénk!

Na, jó, essünk túl a kötelezőn!)))

Kellemesen csalódtam, mert egy kedves, szerény emberkével beszélgettem. Sok mindent mesélt abban a negyedórában, és előkerült az első integetés is.

Megjegyezte, hogy amíg nem mentem oda édes lovagomhoz abban az utcában, addig ő nem is adott gázt, hogy láthassa, hogy kivel randevúzom aznap este. Még ilyet!))

Azt is tudta, hogy milyen autó volt az akkori hintóm, hisz ő ugyanilyet birtokol, csak más színben. Hihetetlennek tűnt, hiszen ez nem egy közönséges típus, ritka, mint vackorban a wolframszál. Ámultam.

Megígértem, hogy a hazafele utam is vele töltöm.

Dolgom végeztével beálltam a váróba, jött, meglátott, dudált, és miután felvett, nyitott fülkeajtóban strázsálva csevegtünk.

Tetszett, hogy egyedülálló, kedélyes, humoros, bár nekem kissé „trendi” a beszéde, de valami elkezdett benne érdekelni.

Azóta többször utaztam vele. Minden pihenőidejét csevegéssel töltjük ki, de már majdnem megbeszéltünk egy igazi randevút is, csak a szülei közbe szóltak, hisz vidékiek, s nélküle nem állhatnak neki a disznótornak!))

Kiskolbászra ígéretet kaptam…)))

Az otthon lévő delikvensnek nem tudom megmondani, hogy eszem ágában sincs vele leélni maradék kis életemet.

Kedvesemmel istenien érzem magam, s nem is akarok megválni a társaságától, Mert gyógyír a napi kapcsolat vele, s ezt nem engedhetem el.

BKV-sommal nem tudom, mit kezdjek. Érzem a vágyát is, amikor a lábamat vizslatja, de erre nincs szükségem, hogy egy újabb férfi ágyában kössek ki!

Majd csak alakul valamit ez a mérlegnyelv!

Ennyit a monogámiáról!))

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.