Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bolti apróságok

2013.08.24

 

Annyira hozzászoktam a legkisebbisszámít bolthoz, hogy az eladók közül sokat tegezek, mosolyogva, előre köszön a biztonsági őr, sőt az árufeltöltő szól, hogy mit áraztak le éppen, hisz tudják, hogy legtöbbször a sárga címkés portékát keresem.

 Tavaly egy kedves ifjú a boltból randizni hívott. Eleinte csak nézegetett, éreztem a tekintetét, ahogy sütögeti a porcikám! Majd megszólított, majd telefonszámot kért, végül merészen elhívott a Duna partra sétálni, kávézni. Mindez 2hónap leforgása alatt sikerült neki. A randevúnk egy pesti rakparton zajlott, három órán keresztül, sok vihogással és történettel. De nem lett belőle semmi, mert az elején bevallotta, hogy egy többéves kapcsolatba leledzik… Na, mindegy! Aranyos, és azóta is barátok vagyunk.

 A lakhelyem és a bolt között egy erdei út vezet, ami 20perc séta. Igaz, hogy van 20percenként ingyenes buszjárat, de mégiscsak jólesik az embernek egy kis friss levegő, embermentes környezet. Az út mellett van egy lovarda is, de birkák, lámák is megfordulnak azon a portán szabadon, vagy épp karámok közé korlátozva. Akadt egy-pár juh, egy fekete rackával az élen, kik nem bírtak a vérükkel, s utánam eredtek, mint egy szamárvezető után. Nem vettem észre őket, mert csicseregtem épp a telefonomba. Amikor beléptem a bolt nagykapuján, mentem 20métert, akkor néztem hátra, hogy ezek a háziállatok v-alakban követnek, szinte szaladtak, s egytől-egyig már a kerítésen belül vannak. Próbáltam riogatni őket a narancssárga ernyőmmel, erre szétszéledtek a hátsó udvarban, és bátran legelészni kezdtek. Ahogy beléptem a boltba, jelentettem az őrnek a tényállást, hogy behoztam a nyájat akaratomon kívül, de ő csak legyintett, hogy máskor is szoktak itt legelészni….tehát no problemo!

 A buszokról, ill. azok sofőrjeiről is kell néhány szót említeni. Mint minden szállítóeszköz-kapitánynak, nekik is kell egy –egy leányzó minden megállóba, akivel cicázhatnak. Na, ilyen kísérleteket velem is próbáltak, de nem sokra jutottak! Annyit elértem, hogy ha meglátnak, megvárnak, vagy ha esik az eső, felvesznek előbb. Az egyik különösen erőszakosan próbálkozott, de őt leállítottam azzal, hogy egyik fiú kollégával hazafelé jövet, belekaroltam, mintha….pedig nem! Fancsali volt a pofija, de azóta nem nyomul.

 Egyik nap nézegettem az akcióban lévő ruhákat, és megtetszett egy egyedi ing, természetesen lila színben pompázott. Felpróbáltam, láttam, hogy nincs más méretben, az ára is megfelelt, de mégis otthagytam, mert vasalós anyagból volt, én meg istenments, hogy azt a forró izét toligáljam! Így lemondtam róla. Este lefeküdtem aludni, de az ing járt az agyamba, hogy mennyire kis elegáns darab, és milyen finom anyaga volt… Addig zizegtem, amíg hajnali 4-kor fel nem kerekedtem, és elbandukoltam az erdei úton azért a frinc-francért! Fél ötkor a pénztárba csak a korai melósok voltak, akik zsemlét, tejet…reggelit vásároltak maguknak, én meg odaraktam az inget a szalagra, s csak néztek, hogy ez a nő is buggyant! Magyaráztam a pénztárosnak, hogy már egy napja a fejembe van, és nem akartam, hogy elvigyék nappal, ezért kóválygok ott csipás szemekkel ily pirkadati órában. Mosolyogtak a körülöttem lévők, én meg pironkodva sunnyogtam ki a boltból, de boldog voltam a vásárfiával.

 A napokban ugyanezt eljátszottam egy ballonkabáttal. Felpróbáltam, megmutattam a barátnőmnek, neki is tetszett, sőt egy nénike is megjegyezte, hogy ezt magára szabták, mégis otthagytam. Mi jön ilyenkor? A bizsergető megbánás, hogy mi a fittyfenéért hagytam ott, hisz harmadáron volt, és színben, fazonban is ízléses volt. Azért megvártam a következő estét, és megvettem.  Valahol tudtam, hogy vissza fogok menni érte, mert a férfi pulóverek közé raktam, amit mi nők nem igazán nézünk meg, így volt esélyem, hogy meglesz még.

 

 Tudom, hogy sokunknak van bolti „kalandja”, akár vásárlás, akár flört szintjén, de ezeket az apróságokat is emlékezetesnek tartom…pozitív élmények!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.