Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cirmi

2012.09.01

Elkeseredve gondoltam az unokám születésnapjára…vajon mit vegyek / vigyek neki. Annyi ruhája, játéka van már. Az édességtől meg egészségügyi problémája van. Viszont nincs meg a tavalyi hörcsög már, mert kihalt, mint a dinoszauruszok. Egyelőre ismeretlen okokból! -, a lányom szerint! :)

 Ahol most dolgozom, van egy-két párocska, akik folyamatosan utódokat nemzenek az udvarra, és apró kis szőrpamacsokkal tarkítják tele a kórház fövenyét. Amikor idekerültem, még csak pocakosak voltak a lánymacskák, pár hete viszont fekete pöttyös lett a beton, az apró szőrgombócoktól. Betegek, látogatók, és mi is tömjük őket minden földi jóval. Szépen gyarapodnak.

 Minden munkába menetelkor egy pindurt elkapok egyet, és alaposan megdögönyözöm, - néha akarata ellenére is! :D

Kigondoltam, hogy egy ilyen zöld szemű kis szörnyellát viszek Baranyába, amikor hazaszabadulok. Próbáltam kiválasztani egyet közülük, de nem igazán lehetett megkülönböztetni a 7 kis ördögöt.

Egyik este a műszakom után látom, hogy macskakosarakkal 3 nő ácsorog az etetőhelyen, és tanakodnak. Szemtelenül odamentem, és megkérdeztem, hogy mit szeretnének tenni a cirmikkel, és hova vinnék őket, mert én igényt tartanék az egyikre másnap délelőtt.

Flegmán válaszolt a nő, hogy ők állatvédők, és össze akarják fogni a kis családot, és eltávolítani a kórház berkeiből. Puff neki! :(

Megértem őket is, de mi lesz azokkal a kedves betegekkel, akik egész nap babusgatták őket, látogatók híján és szeretet kaptak, kajáról nem is beszélve! Ivartalanítani kéne, nem elcipelni őket!

Mondtam, hogy én is szeretnék segíteni, de én csak holnap vinnék el belőlük egy kis csöppséget. Morcosan válaszoltak, hogy nem tudják megfogni őket, mert vadak, és nekem se fog sikerülni! Ja, ha nem sikerül nekik sem, akkor holnapra lesz még itt választék! – gondoltam én, és otthagytam őket.

Nyugodtan tértem nyugovóra, de hajnalban nyivákolásra ébredtem. Először azt hittem, hogy az alomból egy macsek eltévedt, és most keresi a szüleit, vagy tegnap este csak ez az egy kis virgonc maradt ott árván.

 Lecammogtam 5 órakor a portára, és láttam, hogy egy fehér cirmi, fekete foltokkal fesztiválozik a lépcső alatt. A portás bácsi elmondta, hogy a kerítés mellett találta a mozgó szatyrot, hisz valaki áthajította a falon, és ő kinyitotta a csomagot, akkor látta, hogy egy alig pár napos szőrmókot rejt a szütyő.

Ez nem lehet véletlen! ;-) Pontosan akkor érkezett ez a kis pamacsos, amikor hazafele indultam a gyerekemhez! Vigyorogtam, mint a tejbetök, és gyorsan vittem neki egy befőttesüveg tetejébe langyos tejet. kiszlopálta, de szerencsétlenkedett is, mert a szemét nem lehetett látni a csipától, így ő sem látott semmit, tehát a tejben állva lefetyelt. A portás egy májkrémet tett elé, de azt még nem ismerte, csak kerülgette. Olyan pinduri volt, a fél tenyerembe elfért. Szebb volt, mint a kórházikosztos macskák, így naná, hogy őt tettem dobozba, amikor hazaindultam. Az egész utat átaludta, csak otthon kezdett ébredezni. Az unokám nem volt otthon, de a lányom kíváncsian sietett haza, és nagyon örült a szeme is az új jövevénynek. Így én is örvendeztem.

Amikor simogatta, és a szoknyája alá nézett, mert ugye ki kell deríteni, hogy ifjú, vagy kiscsaj, akkor ijedt meg először.

-         Anya, ennek mozog a hasa!

?? Nem értettem, de megmutatta, hogy a bolhák szaporodása jóval meghaladta a szőrszálak számát!

Na, csap alá tettük a mosdóba, de csak babaszappan volt otthon, attól meg nem igazán pusztulnak az élősködők, de valami mégiscsak történt!

-         Anya, ez a cica vérzik!

?? Micsoda? Tényleg piros volt a lemosott szappanos víz, de átforgatva a pulzáló kis testét, nem találtunk rajta vérforrást. Viszont röhögve jöttünk rá, hogy nem vér, hanem koszos, sáros, iszapos, loncsos volt őmacseksága bundája, az színesítette el a vizet. Miután megszárítgattuk, visszatettük egy tiszta cipős dobozba, melegbe burkoltuk, és betettük a sarokkádba, hogy nyugodjon meg, é szunyókáljon egyet, amíg mi elmegyünk gyógyírért.

Az állatpatikába egy kedves évfolyamtársam volt a kiszolgáló, így nagyon készséges és kedves volt. Kérdezte, hogy van-e már foga a pesti pamacsnak, de nem kapott érdemleges választ, mert egyikünket sem harapott még meg! Így csak a csipákról számoltunk be, meg a pinduri méretéről. Tanácsokkal ellátva, egy ampulla bolhairtóval, egy féreghajtó tablettával, antibiotikumos szemcseppel, egy adag bébicirmi eledellel jöttünk ki.

 Hazatérve újabb nagymosás várt szegény kis bundásra, De jól tűrte, mert közben simogattuk, csiklandoztuk is. Egész jól bírta már! Szegény!

De a lányom kikötötte, hogy lakókkal együtt nem maradhat, mert az unoka miatt, ez így nem lenne jó! Ebben egyetértettünk.

Sajnos, nekem még este el kellett mennem, így éjjel jött a telefon, hogy játszik az ölében a cirmivel a lányom, és nyugodtan nézte a tévét, amikor Hamm!, a kis alattomos bundazsák megharapta a simogató kezet! Persze inkább csak majszolta, mert nem egy vérengző fenevad volt, de legalább tudtuk, hogy van foga! :D

Kiterjedt a beszélgetésünk az élősködőkre is, hogy potyognak ki belőle a hullabolhák. Vigyorogva mondta, hogy a macsek nagyon élvezi a pocisimogatást, dorombolással hálája meg.

 Két nap múlva tértem haza, és a kis foltos egész macskaszerű lett! A szeme körül, mint egy pandának fekete, a hátsó lábán is virít két fekete folt, sőt a hasa is „igazi”, pöttyös! Nagyon élvezi, ha kézbe veszik, mindjárt a hátára fordul, és követeli a simogatást. Kis kéjenc!

A lányom csak ennyit mondott erre, hogy hasonlít rám! Nem értem miért!? :D

Az unoka már büszkén cipelte a szomszédba, mint egy véres rongyot, hogy ő ezt kapta a mamától. Nem akart óvodába menni Cirmi nélkül, mert ugye ez lett a neve.

 Eltelt lassan egy hónap, és holnap megyek újra haza meglesni a kis egyedeket, a szőrtelen utódaim, és az új családtagunk, a csupa bunda ajándékot!

Várom, hogy lássam, és simogassam mindegyiket! ;-D

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.