Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyoldalú animál...)))

2013.01.01

 

 

Bevallom, sose volt részem animál szexbe, és a mai napig nem jutottam el odáig, hogy a gondolatnál tovább jussak e téren.

 Voltak ajánlatok, kíváncsian végigolvastam, de ennyi! Fantáziám sose szőttem tovább. Hisz az állatokat simogatni szeretem, de megetetem, sőt még szomját is oltom, ha kell.

Nos, a mai napon egy ilyen kis bundásos történetem osztom meg.

 

 Indultam a belvárosba, siettem a megállóba. Nem tudtam mikor jön a BKV kékikéje, de negyedóránként követik egymást, így nem aggódtam.

Kiléptem a portán, és abban a pillanatban húzott az áhított busz tova. Sebaj, várjuk a következőt!

Beálltam a várakozók sorába, voltunk vagy 13-an. Mivel több járatnak is ez a megállója, és egy parkoló húzódik mögötte, elég hosszú a peron része, több 10méter is lehet. Fülembe Harangozó Teri trillázik, mosolyom fülig ér, bár a combtövem már fagyasztott sonkaként zizeg.

Fekete csizma, puha szürkemintás, fekete harisnya, fekete miniszoknya, lila kabát, s alatta egy nem túl meleg lila blúzocska. Hiába, a szépségért szenvedni / fagyni kell! ;)

Érzem, hogy térdhajlatom valaki noszogatja, hátranéztem, senki! De lejjebb megtaláltam a tettest, ki nem volt más, mint egy kis bundás keverék eb. Elzavartam finoman. Megérthette, mert egytől-egyig végigszaglászta a tisztelt várakozókat, s miután végzett, leült elém, és bánatosan nézett. Rámosolyogtam, és valami olyasmit mormoltam, hogy „Sajnálom, nincs nálam elemózsia…”. Na, ez a kis szolidarítás elég volt neki, elkezdte a térdkalácsom nyalogatni. Pfúj! Nyálas dög! A harisnyámon sercegett a rece-fice nyelve…megint finoman elhessegettem. Arrébb ment látszólag, s én is léptem ellenkezőleg egyet. Több se kellett a kis vakaréknak, nekiugrott a csizmámnak, átölelte a két mellső mancsával, a fejét a térdemhez feszítette, s altestével a párzás mozdulatát végezte. Hirtelen kaptam el a tappancsom, s szegény kutyus repült egy métert. De ez nem tántorította vissza, s a másik lábamat szukának nézve, újra rámugrott egy röpke gyömöszre. Nem mertem anyázni, csak indulatosan mondtam, hogy „A betyár mindenit! Menj a gazdádhoz, és vele eszetlenkedj, hagyj békén te korcs eb!” Ennél rondább káromlás nem hagyta el a számat, mivel a buszvárók közt kitört a vihogás, és én nem tehettem mást, mint dobáltam le a kis jószágot magamról, vagy húztam a peronon végig a csizmámon, mert nagyon ragaszkodott a ténykedéséhez,…. a fene enné meg! J

Miután már mindenki a hasát fogta, csak én voltam ezzel a kéjenc döggel tüzetesebben elfoglalva, megjelent egy busz! Hálleluja! De nem értem jött, így kalandunk a kis szőrcsomaggal továbbfejlődött. Annyira szorosan ráfogott a lábbelimre, hogy a levegőbe emelve a lábam, többszöri unszolásra tudtam csak levetni magamról a mocorgó ebet, hisz éreztettem vele, hogy aktusunk egyoldalú lett…. mondjuk az elejétől fogva! ;)

Majd 10perc tusa után, megjelent a kívánt jármű, s én megpróbáltam az első ajtó elé állni, lábamon a kolonccal, így amikor a sofőr az ajtót kinyitotta, kikerekedett a szeme, hogy a „nemkívánt lábtyűm” hirtelen a levegőbe repült, s így gyors lépéssel a buszra pattantam, s a nászt imitáló kutya csak bánatosan nézett, s a szemével hivogatóan türelmetlenkedett. Vihogott a vezető is, és a felszálló régi közönség is.

Miután leültem, letöröltem a csizmám…inkább nem írom le, ez a kis kutyus mily foltokat hagyott a csizmaszárán.

Igazából nem voltam rá mérges, csupán egy gondolat vidította belsőmet:

Nem igaz, hogy a kutyának se kellek! :D