Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elmélkedés)

2011.05.02

 

 „Önreflexió:
 Önmagunk megfigyelése, értékelése, az önmagunkról való gondolkodás, melynek során gyarapíthatjuk az önmagunkról való tudást.”
 Ezen fogalom adja meg, a következő dolgozat témáját, melynek a főszereplője egyes szám első személyben íródik, vagyis jómagam nyilatkozom az egészségemet befolyásoló tényezők ártó ill. protektív jellemzőiről.
 Gondolataim összeszedvén a nyilvános, szinte láthatatlanul befolyásoló, legtágabb miliőtől kezdem, s majdan haladunk a legszemélyesebb belső indíttatású tényezők felé.
 Környezetemből fakadóan van rizkótényező, mely negatívan befolyásolja egészségemet, de ezt felismervén, a védő mechanizmusokat alkalmazom, erősítem.
 Ha a világ bármely részén éldegélnék, akkor is utolérne a globalizáció, a természeti energiaforrások szennyezettsége, az emberek által működtetett létesítmények, masinák káros kibocsátása, és az emberi magatartás negatív mivolta.
 Magyarország, Európa szívében helyezkedik el, az Alpok és a Kárpátok medencéjében, alföldekkel, dombságokkal tarkított felszínnel. Gyógyforrásaink, -vizeink messzeföldön híresek. A Duna, a Tisza, a Balaton megújulni képes élővilága, a középhegységeink kőzet sokszínűsége nemcsak a szemnek, léleknek ad megnyugvást, hanem a testünk épségének a megőrzésében is segít, ha hasznosan bánunk velük.
nagyvárosban élem létem nagy részét egy ideje, ahol megtalálom az uránbánya még ma is érezhető egészségromboló hatását – nem véletlenül vezeti e megye, a tüdőtumoros megbetegedésben szenvedők statisztikáját! -, de a város levegője sincs kedvező hatással az emberekre. Az autók kipufogógáza, az ipar levegőszennyezése nagymértékben befolyásolja a mindennapi életem.
 Amikor csak tehetem, elhagyom a város zaját, erdők-mezők friss illatát szívom a hétköznapi szmog helyett. egy kis mezővárosban, ahol nem az ipar a meghatározó gazdasági szféra-, gyerekeimmel töltöm a szabadidőm, és hagyom, hogy finom, „dunai”- levegő járja át a tüdőm. A víz szennyezettségét most akarattal nem említem.
 A hegyek „védelmében” elkerülnek a szélsőséges időjárási elemek, ami a város egyik pozitívumát adja, sőt nagyon kellemes, szinte mediterrán éghajlat öve alatt élvezhetem a napsugarat.
 Ha a mai gazdasági válságban ill., a korrekciós szakaszában keresném a helyem, akkor a középosztály átlagához hasonlítanám az anyagi helyzetem, mely nem engedi meg, hogy méregdrága étrend-kiegészítőket, vagy csak bioélelmiszereket vásároljak, de megtehetem, hogy a kedvemre való minőségi alapanyagokból válogatok, vagy tengeri herkentyűkkel kényeztessem bélbolyhaim. Az egészségem védelme így csak részben megoldott ezen helyzetben. De nem csak az étkezés területén vehető észre a változások kora, hiszen az öltözködésünk, az ellátó infrastruktúra, a kapcsolataink alakulása mind-mind visszavezethető a gazdasági mélypont és az azt követő „kilábalási” időszakban létrejött új, és régi periódusra.
 Az egészségügyre is rányomta bélyegét a válság nehezebb időszaka. Olyan kormányrendeletek születtek, melyek megnehezítik az ellátó rendszer működését, de a betegek hozzáférhetőségét se könnyítették meg, sőt.! A kórházak nagyszámú csökkenése, csődbe jutása, átalakulása krónikus osztályokká, a mentőszolgálat reformja, a háziorvosok kvótarendszere, az alacsony OEP-támogatottság, a személyzet minimális bérezése, az ápolói szféra felhígulása, az eszközök fejletlensége magával hozta a nagyobb bizalmatlanságot, az ellátatlanság keserű ízét a hétköznapi ember és jómagam számára is.
 Ilyen tekintetben nem érzem magam biztonságban, ha a falvak utcáit járom, hiszen ha rosszul lennék, vagy baleset érne, pl.az Alföld tanyavilágában, nem érne ki oly gyorsan a mentő a központosítás miatt, és mint területen kívüli beteget, a vidéki kórház hárítaná az ellátásom, csak az életmentő beavatkozásokat kapnám meg, ha alkalmas a felszereltsége ehhez, és a további kezeléseket a lakóhelyem szerinti egészségügyi szervezet kell ellássa.
 Foglalkozásom miatt is látom ezen terület belső köreit, a negatívumokat, melyet egyelőre nem egyensúlyoznak ki a pozitív események, ill. változások. Ápolónő voltam 18 évig egy vidéki kis kórházban. Munkám során tapasztaltam az egészségügy nem működő dolgait, s a munkatársaimmal a magatartásunkkal, a hozzáállásunkkal, a humánus betegellátással próbáltuk ezt ellensúlyozni. Az egészségemre ez nagyon üdítően hatott, hiszen a betegek visszajelzései, a szeretetük erősítették bennem a lelket, bár a fizikai épségem e területen próbára lett téve. Sokszor éreztük a személyzet létszámbeli hiányosságát, a nem megfelelően képzett, mégis műszakba osztott asszisztensek kontárságát, és ezt a mi hozzáértésünkkel pótoltuk, kiegészítettük. Tehát több terhet rótt ránk a társadalmi elvárás.
 A mostani munkahelyem kellően protektív jellegű. Egy férfi beteget ápolok a házában, szigorú napirend szerint. Pontosan előírva a munkamenetem, időhöz kötve a tevékenységeim elvégzése, ami számomra is megköveteli a rendszerességet, mellyel egy fajta bioritmus alakul ki és jótékonyan hat a szervezetemre. Nem terheli a munkám a stressz, nincs hajtás, nincs sürgősséggel elvégzendő feladat, nincs eszközhiány és rendszertelen munkabeosztásom. Ehelyett az Alpok hegyi levegőjét élvezhetem, mindennapi teendőim kellő nyugodtsággal, biztos tudással, mosolygással végzem.
 Az otthonhagyott család, vagyis a gyerekeim, a párom jól tolerálják a hiányom. Nem a szeretetnélküliség miatt, hanem mert egymáshozkötődő, erős érzelmeink ily óriási távolságban is éreztetik hatásukat. Szeretjük egymást, és megértőek vagyunk a távollétemben kialakult anya-, testvér-, vagy szerelemhiány miatt. Az internet ebben nagyon jó segítő kommunikációs csatorna, mert ha problémájuk akad, vagy nekem van rájuk szükségem, akkor kapcsolatot tudunk teremteni e nem mindennapi szolgáltatás révén.
 Amikor Magyarországon tartózkodom, megpróbálom tartalmasan eltölteni a rendelkezésemre álló időt. Felkeresem a barátaim, kirándulunk, utazgatok, vagy csak jókat beszélgetek ismerősökkel, időnként ismeretlenekkel az internetről egy tea társaságában. Nem nézek televíziót, ill. semmilyen sorozatot, kommersz csatornára sem vagyok kíváncsi. Csupán zenét hallgatok, és a Discovery T@L adását lesem néhanapján. Ezzel védem a pszichém, nem szeretem, ha irányítják a gondolataim a hírekkel, a hamis szórakoztató műsoraikkal a magyar kereskedelmi tv-adók.
 Egy ideje tudatosan törekszem a pozitív körülményeim elérésére. Nemrég töltöttem be a 37. életévemet, ami egy nőnek már nem a fiatal éveire utal. Én mégis úgy érzem, hogy most értem el azt a kort, amikor kiteljesedtem, sugárzom az önbizalomtól, tudatában vagyok a képességeimnek, és a lehetőségek bőséges tárházából ki tudom választani a nekem megfelelő „jövőalkotó” motívumokat.
 Bár megkereszteltek, elsőáldoztam, bérmálkoztam, mégis úgy érzem, hogy ez nem az én választásom volt, hanem a szüleim akarata bontakozott ki, amikor jó katolikusnak neveltek. Persze, ezt így utólag nem bánom, mert tartozom egy felekezethez, mely nem kis erővel rendelkezik, de az évek azt bizonyítják, hogy nem általam lesz továbbadva e meghatározó életmód, mert a lelkem szabadságát nem hajtottam igába a vallás szabályai szerint. De a protektív jellegét bensőségesen érzem, amikor elmegyek egy templom előtt, és ha úgy tartja kedvem, bemerészkedem, leülök egy padra, és megnyugvást érzek, becsukom a szemem, és hagyom, hogy megérintse a lelkem e megfoghatatlan szellemiség. Amikor kilépek a templomkapun, mindig „tiszta aggyal”, mosolyogva, feltöltődve teszem ezt.
 A szüleimhez visszatérve, maga az öröklésmenet elég egyszerű vonalat követ. A nagyszüleim egyszerű falusi emberek voltak, korán meghaltak, nem ismertem őket. Az édesanyám 26 éve meghalt 37 évesen, tüdőembóliában. Kórosan elhízott, inzulinnal kezelt cukorbeteg volt, bőrén, erein szövődményes elváltozásokkal. Az édesapám most 68 éves, szintén obes, két szívinfarktuson átesett, pacemakeres, inzulinnal kezelt cukorbeteg szintén. Ha az ő génjeiket örököltem, akkor nagy rizikófaktorral élek, hiszen néhány betegségük már felütötte a fejét a szervezetemben. Ilyen a cukorbetegség, melyet diétával, inzulinnal rendben tartok. Vagy a magas vérnyomás, melyet a fogyókúrámmal csökkentettem. S ha már a diétát említem, akkor nem elhanyagolható az a -70kg, amit másfél év alatt adtam le, hiszen gyermekkorom óta cipeltem magammal e hatalmas tömeget. Tehát az elhízást is kivédtem, ill. megszüntettem. Ezzel a fogyással csökkentettem az inzulinigényem, a vérnyomásom, a hyperaktivitásom Most egy nyugodt, kiegyensúlyozott, lelkileg egységes és egészséges nőnek érzem magam. A rizikótényezőket csökkentve, ill. figyelembevéve, a protektív jelleget erősítem magamban, és teljes életet élek sugárzó mosollyal.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.