Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Első szerelem

2011.11.05

A mindent elsöprő első / utolsó szerelem

 

Mivel nem voltam pinduri kislány gyerekkoromban sem, 12 évesen a magam 172 centijével, és 62 kg-jával-, úgy néztem ki, mint egy 18 éves fruska. Az osztálytársaim közt én voltam a „tanár néni”. Szerencsémre sose csúfoltak emiatt, a tanulmányi eredményeimmel mindig kivívtam magam körül a tiszteletet.

 A nővérem már eladósorba volt, udvarolt neki egy szép szál legény, rendszeresen járt hozzánk, háztűznézőbe. Sokszor hozta a motoros barátait, akikkel én is szóba elegyedtem, vihorásztam, és jól éreztem magam velük.

 Volt egy fiú köztük, aki nem különösebben tetszett a barna göndörke hajával, de a hangja kellemes volt, olyan tiszta, őszinte csengésű. Pék volt az „eszemadta”! :)

 Nem vettem észre, hogy egyre többet van nálunk, és keresi a társaságom. Egyszer a nővérem félrehívott, és azt mondta, hogy a fiúkának tetszem, és megkérte őt, hogy kérdezze meg, „járnék”-e vele. Viccesnek tartottam, mert én még csak 6-dikos voltam az általánosba, és nem akartam komolyan venni egy 18 éves fiú közeledését.

 Egyik délelőtt együtt néztük a tv-t, mindenki otthagyott minket, persze én is indultam már az ajtó felé, amikor ő elfeküdt a kanapén, és ahol ültem, odatette a fejét. Ja, kihagytam, hogy éjszakás volt, és már nagyon álmos lehetett szegényke! Szóval simogatta a „hűlt helyem”, és mondta, hogy most biztos jól fog aludni, mert az én testem melegében pihenhet. Majd kérte, hogy maradjak még, beszélgessünk. Ezzel a „kanapésimivel” meglepett, és ez indította meg az első tüzes érzéseket bennem. Még senki nem örült így a fenekem helyének, és a vonzó hangja is…. :)

 Leültem a fotelba, csevegtünk, nevettetett.

 Bár tudta, hogy csak 12 vagyok, mégis éreztette, hogy szívesen „járna” velem.

Végig kedves volt, csábító – udvarló beszéde meghozta az eredményt. Megbeszéltük, hogy iskola után randevúzunk a városban, elvisz süteményezni egy cukrászdába. Persze én faluba laktam, és iskola után csak házimunkát végeztem, de a nővérem segített, hogy vásárolni akar, és szeretné, ha vele tartanék. Ő is „pasizott” volna ebben az időben. Anyukám nem élt már, Szegény, így a szigorú apától kaptuk meg az engedélyt a csavargásra.

 Éjjel és másnap a suliban is be voltam sózva! :) Képzelődtem, fantáziáltam, tele volt a fejem „hímes” gondolatokkal. A tanórák nem érdekeltek, alig vártam, hogy délután legyen, és buszra ülhessek, az „újsütetű” udvarlómhoz.

 Már várt a buszmegállóba, usanka volt rajta, jó kis meleg, szőrmók béléssel, elvégre nagyon hidegvolt, tél közepe lévén.

 A számra adta az üdvözlő puszit, úgy éreztem, mintha villámcsapás ért volna! A lábujjamig ment az izgalmas új érzés. Jó, hogy nem csuklottam össze)). Belefonta az ujjait az enyémbe, és zsebredugta mindkettőnkét, hiszen kékre fagytam már a jeges időben.

 Egy játékterembe mentünk, ahol eljátszott pár forintot. Engem is odaállított maga elé, és irányította a kezem a flipperen… nagyon élveztem! J A csípője sokszor nekiért a fenekemnek, össze-vissza bizseregtem. Olyan új volt ez a kocsmahangulat, olyan „felnőttes” hely, olyan más, mint ahová én jártam: matiné előadás, meg ritkán cirkuszba. Elég füstös volt a helyiség, köhögtem – úgy látszik már akkor se bírtam a dohányfüstöt)) :P  - , és ezt látván, elhagytuk e „pompás” termet. Kérdeztem, hogy mikor megyünk cukrászdába, megnyugtatott, hogy ne aggódjak, még aznap megkapom a sütiadagomat. :D

 Kézenfogva sétáltunk tovább. A szabad kezével az orrához nyúlt, egy ujjával befogta az egyik orrlyukát, a másikon meg szabadon kifújta az orrváladékát a hóba. / –Finoman szólva!)) Micsoda férfi! Ilyet csak az apám tud! J Felnéztem rá. Nem csak azért, mert magasabb volt, hanem mert felnőtt dolgokat mutatott nekem, amiktől az apám eltiltott, pedig azt se tudtam mik azok! :)

Végül csak betértünk egy cukrászdába, ő kávét ivott, én Gyöngyöt kaptam, és végre nyammoghattam egy finom krémest. Olyan boldog voltam, olyan szerelmetes, hogy az már mesébe illő!

 Megbeszéltük, hogy a téliszünetbe pár napot vele töltök, többek közt a szilvesztert is. Ragyogtam a z örömtől!

 Elkísért a buszmegállóba, Hosszan szájon csókolt, ami életem első igazi csókja volt! Bár nem tudtam, mit kell csinálni, ő átfogta a kabát alatt a derekam, és magához húzott, szorosan ölelt pár percig, majd utamra engedett.

Na, innentől kezdve csak arra gondoltam, hogy én ezé az emberé leszek örökre, feleségül megyek hozzá, és megszülöm azt a 7 gyereket neki! :)

Ő is szerelmes volt, éreztem minden porcikámban. Minden érintést, gesztust szívből cselekedett, tett és mondott.

 Sajnos ebben az időben összeveszett a nővérem a barátjával, így egyedül ő sem jöhetett hozzánk. Csak a nővérem, és a barátnőm tudta, hogy beleestem, mint vak ló a gödörbe! :D

Alibit kerestünk a téliszünetre: a „messzi”-mamához megyek, ezt találtuk ki. / Azért „messzi”, mert nem velünk lakott, hanem egy közeli városba, de mégis messze tőlünk! :)

Apám nem igazán szerette őt, az anyósát, de tudta, hogy engednie kell a gyerekeket a nagymamájukhoz. Így beleegyezett, hogy a szilvesztert nem otthon töltöm.

 Egyszer bejött a szerelmem az iskolába, és elcsábított egy körre a tanulás mellől, és autókáztunk egy kicsit az IFA-val, amivel maszek munkákat vállalt. Na, ez már tényleg sok volt a jóból! Végre „kocsikázhattam”, lóghattam a suliból, és az egyetlen szerelmemmel lehettem! :)

Nem is törődtem a tanulással, sorba gyűjtöttem a rossz jegyeket, az apám meg alkalmazta a vasalózsinór - , szíj - , és tenyér-terápiát. Nem érdekelt a fájdalom, csak lenne már szilveszter! :)

Karácsonykor nem találkoztunk, de kaptam tőle képeslapot, persze álnévvel aláírva, tele helyesírási hibákkal, de akkor is Tőle volt, és mindig cipeltem a pólóm alatt magammal! :)

Aztán nem volt kapcsolat egészen december 30-ig. Akkor mehettem a „mamámhoz”! Megfürödve, illatosan, a karácsonyi új farmerembe és pulóverembe indultam az agglegénylakásba. Nyáron is egyedül utaztam, így nem kísért senki a buszhoz.

Várt rám, fantasztikus üdvözlőcsókot kaptam és hazavitt. Nem kell rosszra gondolni! Abban az időben nem az ágy volt a legfontosabb egy bimbódzó szerelmi kapcsolatban. Csak csókolóztunk, de azt teljes hévvel, majd „megevett”! :) Azt se tudtam, hogy merre nyitogassam a szám, vagy mit kezdjek az örökké átfickándozó nyelvével.. Szóval ezt még tanulnom kellett! :)

Vacsorát készítettünk, ami bundáskenyér és tea volt, akkoriban a nagy kedvencem.

Kíváncsi voltam, hogy milyen éjszakánk lesz, mert azt azért tudtam, hogy mi zajlik egy ilyen „nász” alatt, de az eszem súgta, hogy ez még korai lenne nekem, de fortyogtam, mint az abalé a disznóvágáson! :)

Elküldött a fürdőbe, hogy tisztálkodjak, de minek, hiszen reggel kádban fürödtem! :)

Amikor elmentem a pipildébe, szerencsétlenségemre, vagy a mostani eszem szerint szerencsémre „megtámadott a mikulás”. Na, brávó! Hogy fogom így elveszteni a szüzességem?! /Amit mondjuk nem 12 évesen akartam! / Hogy mondjam el neki?... Nem különösebben kerteltem, mert nem akartam, hogy beleélje magát, így gyorsan kijöttem, és közöltem, hogy ma még nem alhatunk együtt. Csodálkozott, de azonnal azt mondta, hogy megérti, ha még nem akarom, hiszen még nagyon fiatal vagyok, még ha nagylányos is a külsőm, és ő tud várni akár éveket is! Ezzel teljesen elbűvölt! Igazából én se akartam olyan „méhecskés”-dolgot, de amióta titokban megnéztem a Lady Chatterley szeretőjét, azóta kíváncsibb voltam pindurt erre a mitikus együttlétre. Határozott vágyam nem volt, tiszta érzések voltak csak bennem, ezt csak velejárónak gondoltam. Boldoggá tett, hogy ilyen megértő szerelmem van! :)

Külön ágyban aludtunk, így rendelkezett! De azért még beszélgettünk a sötétben és küldözgettük egymásnak a puszikat. Nagyon édes elalvás volt! :)

Az év utolsó napján vásároltunk rágcsálnivalót, üdítőt és alkoholos pezsgőt. Összefutottunk a baráti társaságával, akik még nem döntötték el, hol bulizzanak. Véletlenül elszóltam magam, hogy miért nem jönnek hozzánk? Rámnéztek, majd a szerelmemre, aki meglepődött, de hevesen bólogatott és vigyorgott a végén. Megbeszéltük, mikor érkeznek, majd elvonultak, mi meg mentünk vissza a boltba még egy kis fogyasztanivalóért.

Amennyire meglepődött, annyira örült is a „vendégeknek”, mert legalább megismerem a társaságot, akikkel szívesen van együtt, ha már családja nincsen.

Hazaérve készülődtünk, ötletesen kidíszítettem a nappalit, ő poharakat vett elő, és végúl szendvicseket készítettünk. Közben beszélgettünk, egy-egy futó csókot váltottunk.

Tudtam, hogy mindenki 18 év feletti lesz, és nem tudják, hogy én mennyire vagyok fiatal, így megbeszéltük, hogy ha nem muszáj, ezt a témát ne feszegessük velük.

 Megérkeztek, minden jól alakult, nem lógtam ki a sorból a semmilyen téren, de egy lány mégis megtudta a korom, mert a konyhába megkérdezte nevetgélés közben, hogy melyik gimnáziumba járok. Mire én vigyorogva közöltem, hogy még csak hatodikos vagyok. Tágra nyílt szemekkel nézett, gyorsan megkértem, hogy ezt ne említse a társaság előtt. Eleinte nem is volt szó róla, de amikor visszautasítottam többször a felkínált sört és meggylikőrt, akkor szólalt meg, hogy „ Ne itassátok, még kiskorú!” Na, brávó! :( Ezután középpontba kerültem, mindenki kérdezgetett, okoskodott, a szerelmem hiába próbált megvédeni, vagy elterelni a szót, a többiek nem hagyták. Addig beszéltek arról, hogy ez megrontás, meg nem szabad ilyet csinálni… bár éppen ma tisztáztuk, hogy nem létesítünk szexuális kapcsolatot, amíg nem érzem az érettséget e művelethez. Hiába vagyok külsőre megfelelő, ha én se érzem, hogy erre szükségem van -… amíg azt találtam mondani, hogy szálljanak le rólam, ez a mi dolgunk! Pindurt erélyesebb voltam, elronthattam a hangulatot, mert pezsgőbontás után szedelődzködtek, és hazaszállingóztak. Miután csend lett, én is gondolkodtam és halkan sírdogáltam. Ő  is visszafogottabb volt innentől.

 Másnap kikísért a buszhoz, búcsúzóul magához szorított, a szemembe nézett, és kimondta, hogy Szeretlek. Forrón megcsókoltam, nem akartam elengedni…

Hazaérve azonnal levélírásba fogtam.

 A tanulás rovására lettem szerelmes. Sajnos, túl fiatalon jött ez az érzés. Nem akartam neki se rosszat, hogy a környezete elítélje, amiért egy 12 éves „felnőttkinézetű” lánnyal jár, így akkor, aznap, január elsején a „szívembe döftem egy kést”, és végleg megszakítottam vele a kapcsolatot. Életem első és utolsó szerelmetes időszaka volt, ami villámcsapásként jött, és mennydörgés nélkül, apró zivatarral zárult.

A tanulásra koncentráltam, de amikor egyedül voltam és rágondoltam, éreztem, hogy a szívembe forog az a kés, marja még a bensőmet. Volt olyan este, hogy egy spirálfüzetet teleírtam a nevével, miközben rojtosra fújtam jó pár zsebkendőt.

 Pár évvel később találkoztunk az utcán, ő a feleségével volt, egy kék babakocsit toltak maguk előtt. Mosolygott, felcsillant a szeme, de már nem ugyanaz a tűz volt benne, ahogy nekem se dobbant akkorát a szívem.

 A konzekvencia több is lehetne, de nekem csak két dolog maradt meg ebből.

Jobb csírájában elfojtani az olyan kapcsolatot, amiben tudom, hogy konfliktusok melegágya lesz, és valami apróság már az elején hibaként jelenik meg, mert így elkerülhetjük a bolhából – elefánt effektust, és nem alakul ki egy stressz-forrás, mely megmérgezi a kapcsolatot.

A másik dolog: nem kell feladni, belehalni egy érzelmi csapásba, mert az idő a legjobb gyógyír, és ezt azóta is tapasztaltam. :)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.