Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ez már mese...

2012.10.12


 

 Vasárnap megbeszéltem egy Római-parti sétát, hekkezéssel egybekötve.

Dél elmúlt, itt az ideje készülődni, hisz dél-Pestről Aquincumig nem 5 perc alatt érek oda BKV-val.

Zuhany, habtest ápolása, és a megfelelő ruha kiválasztása,.. Mert ugye most sütöget a nap, de estefelé szibériai körülmények is lehetnek!

Aprómintás, fekete csipkeharisnya, fekete miniszoknya, fehér alapon fekete kriksz-krakszos, csipkebetétes felső, fekete könnyed sál, és a cipellő táska is fekete volt. Nem gyászos, inkább merésznek éreztem magam a csipkehalom, és a kivágott ruhadarabokban. De most ilyen kedvem volt!

Minden hajlatom kapott egy csepp Dior odőrt, a hajam csak megráztam, hisz a friss dauert nem fésülgetjük, és elindultam végre a lépcsőn.

Portás bácsi csettintett, mert látja, hogy randira készülök. Ugyan, csak sétálok, hangzott a válaszom.

Kiléptem a meleg utcára, éreztem a simogató őszi napsugarat, és a tekinteteket

magamon. Nem vagyok paranoiás, és nem vagyok beképzelt sem,…azt hiszem!))

Megálltam a buszmegállóba, ahol ücsörgött egy legényke. Na, az ő tekintete szinte égetett, mert folyamatosan bámult. Provokátor mivoltom tett erre egy lapáttal, miután meglestem, hogy a legközelebbi busz csak 10 perc múlva jár arra-, lehuppantam mellé. Láttam, hogy jár a szája, így kivettem a fülhallgatót és felé fordultam.

Nem szólt másról a mondandója, csak arról, hogy megbabonáztam, mert ilyen Nő, meg olyan illat….szóval nem zengedezek, de nagy szemekkel és sok mosollyal fogadtam bókjait. Mondtam, hogy van itt a közelünkbe más nő is, őket is leszólíthatná. Erre jött ezzel a kisugárzósdis dologgal, míg letörtem, hogy szerintem csak a csipkeharisnya és a vörös rúzsom miatt beszélgetünk.

Olyan kis kortalan, kopasz, szép kékszemű, fülbepimbilimbis, alacsony fiatalember volt. Váratlan dolgokkal folytatta, - egy mozi? Elmegyünk együtt egy előadásra? Vagy „vacsi”? Szívesen elvinnélek vacsorázni. Vagy csak egy séta? A válaszom csak egy sejtelmes mosoly volt, meg pirulás felsőfokon.

Fenn vagy a Fb-on? Telefonszámod? –ezzel folytatta. Tudta, hogy ha megjön a buszom, talán az életbe nem lát, ezért hevesebben próbálkozott. Elémállt, kezét nyújtotta, és bemutatkozott. Én csak a keresztnevem árultam el, de mondtam, hogy így is megtalál a közösségi oldalon, ami nem teljesen igaz, mert kipróbáltam, és 36 ilyen nevű nő már él Budapesten ily fura névvel. De a képek alapján rámtalálhat. Tehát egy nevet kapott mindössze, amikor megjelent az én buszom. Pá-t intettem neki, ő meg két ujjal puszikat dobált a busz ablakba. Vihogtam magamba, mert a buszban ülők, azt gondolhatták, hogy a hideg nő nem is válaszol a tüzesen búcsúzó barátjának…))

 A végállomáson már éreztem, hogy ki fog lyukadni a gyomrom, és hallottam a szemem is kopogtatni, így elemózsiát kellett tankolnom, mert elszédülök, mire a budai ételhez hozzájutok.

 Vasárnap délután lévén nem sok áruda kínálta a portékáját, de találtam egy kínait, aki a cérnától a repülőig, mindent eladott. Kiválasztottam egy csomag cukorkát, viszem az árushoz, aki széles vigyorral köszöntött:

Szia, Csillagom! –micsoda?? Csillagom?? Töri a magyart, de ezt a szót használja? És hozzá az a sunyi mosoly!! Kész! Tetszel nekem, nagyon… ilyen-olyan vagy…és ő is csak a buja eretnekséggel jött! )) Hát, megbolondultak ma a férfiak??

Lementem gyorsan a metróhoz, ahol szintén az ellenőrsrác mosolyával találkoztam. Na, őt bevette volna a korgó Pocak! )))

Mire leszálltam Aquincumba a HÉV-ről, telve voltam a ragacsos kávéízű cukorkával, így nem volt sürgős a randipartnerrel való evészet.

Megérkezett a delejezett paripájával. Beszálltam az ifjú mellé, üdvözlő csók után a paripák közé csapott, és felzendült az összes turbó…isteni brummogó hangja van. Bár hazafele mentünk az Árpád-hídon 130-cal, de nem akarok a dolgok elébe vágni! Mindenesetre szeretem a macis dolgokat!))

Sétáltunk a Római-parton, megálltunk az egyik teraszos kajáldánál, és gyümölcslevest hekkel kértünk, kaptunk, ettünk. Közben jóízűeket nevettünk.

A srácnak jó humora, kitűnő beszélhetnékje, és nagyon szuper utánozó képessége van! A gyalog-galopp, és a Mézga Géza is megelevenedett ott a parton. Egy újabb séta kézenfogva, kacsázás a Duna vizén,- nem sok sikerrel, bár szerinte hármat is bukdácsolt a kavics, amit dobott, de én pont nem láttam! )))

Újabb sétába fogtunk, amikor elsírta magát az ég. Pár csepp,… de sose lehet tudni alapon, elindultunk visszafelé az autóhoz. Megláttam életem értelmének standját, és megkérdeztem, hogy meghívhatlak egy gépi fagyira?))

Naná, hogy nem utasíthat vissza!)))

Megkérdeztem, hogy nagy adagot, vagy kicsit kér-e, persze, hogy a nagyot akarta! Már kezdte is csorgatni az eladósrác a fagyit két ízből, amikor megszólalt a barátom, hogy ő csak csokit kérne. Erre a pasi, hogy ne legyen feltűnő a dolog, hogy erre nem kérdezett rá, fogta a nagy adag nyalánkságot, és odaadta az asztalnál ülő barátnőjének a kezébe. A csajnak akkora lett a szeme, mint egy bocinak urológiai vizsgálatkor, és elengedett egy fintort is! Láttam, hogy nem kért semmit, csupán a helyzetet mentette meg így a pasi. Már nyomta is ki a csupa csokis nyaflatyot, amikor megszólaltam, hogy az előzőt megveszem, ha beszámítja egy kis adag áráért. Nem szólt semmit, csak mormogott valamit, a nő viszont mosolyt dobott felém, örült, hogy megszabadul a nem-kívánt fagyitól, amibe még nem is nyalt bele. A pasi elvette a pénzem, elfordult, hogy visszaad, mire a nő felkelt és átadta a nyalit. Az árus leszámolta a pénzt a szabad tenyerembe, ami láthatóan egy fagyi ellenértéke volt, és megköszönve, elindultunk. Mire kapcsolt a pasi, hogy valami itt nem stimmel, utánam kiabált: - Maga elkérte a hölgytől a fagyit? én meg először nem is értettem mit akar, aztán jöttünk rá, hogy nem figyelte a kérésem, a másik fagyiról, így csak a csokisat számolta fel. A nő viszont mondhatott valamit neki, mert azután már a következő kérőhöz fordult, nem foglalkozott többet velünk. A nő dobott egy viszlát mosolyt, mi meg elemeztük, hogy most mi is történt!? Vígan nyalintóztuk az egyet fizet, kettőt kap tölcsérest.

 Meglestem a fiatalember „bélyeggyűjteményét”, megnéztünk egy komédiát, megmutatta a high-, és lowtech mütyürjeit, ritkaságait, én pedig ittam a szavait! Amihez nem értek, jobban figyelek, hogy tanulhassak néhány szilánkot a nagyok tudományából! Ő, biztosan nagy, ebben a tekintetben is!))

 Kellemes délután-esti program volt, és majdnem az ő kis Diadora kabátjába jöttem haza, de inkább vacogtam hazafele, mint sportosnak véljenek!))

Mosolyogva hunytam le a szemem…

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.