Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hans...A vég

2012.01.23

Hans…megint

 Utoljára december 28-án láttam, amikor elbúcsúztam tőle. Hiszen abba a hitben éltem, hogy aznap reggel elindulhatok haza, a napsütötte Magyarország felé,- mert ami itt volt, az már szibériai-állapotnak is elkönyvelhető!
Természetesen a váltótársam lekéste a vonatot, így még két napot töltöttem e csodás hegyekbe, de egyre kevesebb örömmel, inkább ürömmel.
A kezdeti szép románcunk Hans-szal nagyon gyorsan lezártam, mert nem akartam hazugságban tartani szegényt, s alkalmazkodni a jólétért és a királynői posztért, így mielőtt eljött a hazautazásom napja, a délutáni találkozásunknál nem nevettem sokat, csak bíbelődtem, hogy hogy mondjam el neki, a valódi érzéseket…. Nem volt könnyű egy szerelmes férfi szemébe mondani, hogy nincs egyensúlyban az érzelmeink befektetése ebbe a kapcsolatba. Százszor körülírtam, magyaráztam, régi tapasztalatot osztottam meg vele, de ő csak nézett, hogy most mit is akarok ebből kihozni.
Miután elmeséltem az „arab sejk” esetét, hogy eleinte szerettem azt a férfit, majd miután rájöttem, hogy a pénzét lassan jobban szereti, mint a humán dolgokat, kiábrándulva alkalmazkodtam a pénztárcájához! Nem, nem használtam ki, mindössze vele tartottam az utazásaira, a kellemes pihentető hétvégi kirándulásokra, élveztem a vázából áradó mindig friss virágok illatát, és azt, hogy ő is elégedett a kapcsolatunkkal, mert mindig megkapta / elérte amit akart! 
Próbáltam érzékeltetni Hans-szal, hogy most is valami ilyen helyzetben érzem magam… Mosolygott, és csak annyit kérdezett:
-    Nem érzed jól magad velem? – erre mit mondhattam volna? Az igazság az volt, hogy de nagyon is, hiszen a tenyerén hordozott, szavai állandóan bizsergették romantikus lényem, és tökéletes fizikuma is elvarázsolhatott volna.
A válaszom nem volt ilyen részletes, mert nem akartam újra biztatni, így csak annyit mondtam:
-    Hans, nagyon jól érzem magam Veled, de nekem ez nem elég egy együttéléshez! Mert a szerelmet nem érzem. - Azt az arcot, sose fogom elfelejteni…olyan hirtelen változott meg, öregedett meg, eltűnt a csillogás a tekintetéből, és néma, fájó szomorúság maradt csak a helyén, hogy megsajnáltam, átöleltem, és próbáltam menteni a helyzetet, így folytattam:
-    Kérnék egy kis gondolkodási időt, hiszen úgyis hazamegyek lesz 21 napunk, hogy mindketten átgondoljuk, mit akarunk.
-    Én téged akarlak! – és ez megint olyan spontán jött Tőle, hogy a szívemig hatolt, és sajogva hárítottam el:
-    De én nem vagyok magamban biztos, és nem akarom, hogy egyoldalú legyen a kapcsolatunk.
Erőltetve elmosolyodott, magához húzott, a hajamba csókolt, és megéreztem a félelmét az elutasításomtól, nem azt az erős, érett férfi ölelését kaptam, hanem egy védtelen kis madár feszült, óvatos,  karolása  volt ez. Eltoltam magamtól, és kértem, hogy menjen el, mert nemsokára itt lesznek értem, még sok dolgom van.
 Valahogy megkönnyebbültem, és lazábban viselkedtem, hogy kimondhattam, ami már pár hete nyomja a lelkem súlyát. Őszintén tudtam a szemébe nézni…és egy futó csókot nyomtam megtört homlokára.
Természetesen elment, nem vitázott, nem könyörgött, mert látta elszántságom, de az úton láttam az ablakból, hogy 2-szer megállt, visszafordult, és lehajtott fejjel tovább baktatott.
Miután maradnom kellett még két napig, nem értesítettem, nem mozdultam ki a házból, és hála az égieknek, a hó sem esett ezekben a szenvedő napokban. Tehát nem láthatott a ház előtt sem havat takarítani.
 Szilveszterre értem Magyarhonba, a telefonom tele volt édes kis sms-eivel, jókívánságaival, olyan szerelmes kis játékos írásokkal. Nem tudtam, hogyan reagáljak…nem viszonozhatom, hiszen én teljesen le akartam építeni a kapcsolatunk. Így 31-én este egyetlen sms-sel lezártam a „német boldogságom”.
-    Hans, köszönöm a kedvességed, a törődésed, a figyelmed, a szerelmed, de én ezt nem viszonozhatom, nem érdemlem meg, mert Magyarországon van vvalakim, aki szeret, és elfoglalja a szívem azon részét, melyet magadnak szeretnél. Sajnálom, hogy ezt elhallgattam, de a Te országodba magányos voltam. Ezt a kellemes hónapot nem fogom soha elfelejteni, mert ilyet csak Te tudsz nekem adni, de  ez a magyar férfi már egy éve birtokolja apróbb szünetekkel a lelkem. Azt kívánom, hogy találd meg a megérdemelt szerelmet, kérlek, ne keress többet, Boldog új Évet!
Ez 11 sms.be ment el, nem volt egyszerű a fordítás sem, de a küldés pillanata sem…mert tudtam, hogy amit Tőle kaphatok, sosem kapom meg mástól, a feltétlen szerelmet, a mesebeli királynői érzéseket. De döntöttem, s így, hogy nem volt a közelembe, könnyebb volt a bűvköréből kikerülve „szakítani”.
 Szomorú is, de egyben elégedett is voltam magammal, Megbékéltem a gondolattal, hogy nincs Hans, nincs feszültség megint a bensőmben, hiszen ez egy életelemem, stressz nélkül létezni, s a dolgokat pozitívan kezelni.
Két napja megint kinn leledzem, féltem, hogy összeakadok vele, sétálni se mentem…pedig előbb-utóbb szembe kell nézzek vele.
  Ma találkoztam vele a vegyeskereskedésben, felcsillant a szeme, jött felém, de én elfordultam, és éreztem, ahogy duzzad a könnycsatornám. Kiléptem a boltból, és a hegyi úton sietve elindultam hazafelé, törölgetve könnyeim, mert a hidegbe égették arcom a sós nedvek. Hallottam, hogy nyílott és csukódott az üzlet ajtaja, kijött utánam, de nem néztem hátra, próbáltam határozott mozdulatokkal kapatni a meredek hegyoldalba.
Még pár napig összerendezgetem a lelkem, és minden szenvedés / szenvedély nélkül  elé fogok tudni állni, ha a sors újra az utamba hozza.
Ha az a magyar férfi ilyen lelkületű lenne, nem jöttem volna ki újra idegenbe, és a meghitt boldogságban tengethetnénk életünk. De tudom, hogy hiú ábrándot kergetek,..talán sosem leszek boldog senki mellett…..

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hornyak76@freemail.hu

(nervus, 2012.01.25 04:11)

Felhőtlenül boldogok az életben csak pillanatokig lehetünk..
Ezekért a pillanatokért érdemes élni.
Pillogj Kedvesem :)

Re: hornyak76@freemail.hu

(D. Hajnalka, 2012.01.30 12:50)

Ezzel nem értek egyet!!! Igen is létezik boldog élet, végtelen boldogság, csak meg kell találni a megfelelő partnert hozzá! Aki képes hozzánk igazodni, leadva minden "egot", tesz minket boldoggá, lesi a kívánságainkat...és ezt haladéktalanul mi is viszonozhatjuk neki!!! Egy jó társ a bajban is mellettünk áll és tudja, hogy zökkenthet ki a rossz közérzetből, a bajból... Akinek a társasága elfeledteti velünk a hétköznapok nyomorát! Ne csak pillanatokért élj! Élj a boldogságnak, mert van!!!