Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Játék az élet!

2013.05.10

Egyszer volt, hol nem volt...
Mesés életet tudhatok magam mögött. Ezt bizonyítandó, csak néhány momento a múltból:
- a királynak 3 lánya....
- csúf és rút mostoha próbálkozott....
- mindig volt terülj-terülj asztalkám,....a pacni is így ragadt rám!
- a furkósbot is gyakran járt rám,... pedig akkor még tényleg ártatlan voltam ám!
- messzire mentem kitanulni a mesterséget...

Egy szónak is száz a vége!) -nálam!
A meséről a gyerekek, a gyerekekről a játék villan be.
Természetes volt 11-12 éves koromig a hinta, az ugrókötél, a fogócska, az usz-uszozás, az ugróiskola, a búgócsiga, a dominó és a társasjáték.
Kamaszkoromba már ciki lett volna, usz-uszozni, az utca közepén! Előjött a tollas, a ping-pong, a tengózás, és a szemezés a srácokkal). Ebből is sportot űztem én!
Majd komolyodván, már csak a römizés, snapszer, zsír és a barkochba kötötte le a figyelmem. A fiúk akkor épp nem érdekeltek! Mindegyik gyermeteg gondolkodású, éretlen suttyóként vigyorgott felém, de én csak a könyvet bújtam, angyalkaként tanultam.
A középiskola után kezdhettem elölről....Csak abban a helyzetben nem én voltam a kedvezményezett, hanem a gyerkőcök, kiket nevelgethetek.
Végigjátszottam, tanítottam nekik is, mit én megtapasztaltam, annyiban másként, hogy belül irtóra szenvedtem, ha nem győzhettem!
Élveztem a mosolyukat, a durci pofijukat, a szenvedélyüket, ahogy várták, hogy sorra kerüljenek, pl, a Ki nevet a végén?- ben!
Aztán ők is kirepdestek, én meg melegebb égtájra vonultam, hol csak a munka van, s kiszorítja az infantilis vágyamat.
De férfi közelében előjön a pirulós kislány, hebegek-habogok, míg az álszent somolygásról lehull a lepel, és kezdetét veszi, valami bújócska, melyből nem maradnék ki...hisz a papás-mamás lett a kedvencem azóta!
És hogy miért íródott e mai blog?

Mert ma a barátnőmmel betévedtünk egy játszótérre....
Olyan jó volt a ott ténferegni, minden hintán lengedezni, a homokba puhán lépdelni....de csak a pillanat erejéig!
A gyermeksziget szélén állt egy Jaguar, a szemem kiugrott ám! S nem a gazdára, ki, ki tudja mit csinál a műcicis, műajkú, szépséggel a hátsó ülésen, hanem az impozáns hátsó fertálya, a lámpák elrendezése, alakja, a belső tér, a bőr látványa, elképzelve a lucskos fehér inget a nyári dugókban...bár itt már légkondi pöföghet! ...
Az autóbolondok közé tartozom, hiába, no!

De játszani oly jó! ;)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.