Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kalandozások 3.

2011.06.16

 

 Ez a történet egy pár évvel ezelőtti történetemet meséli el, amit sosem fogok elfelejteni!
Chatelgettem, „beszélgettem” WAP-on több férfivel. Semmi komoly szándék nem volt ezekben a csevegésekben, Egyik éjjel korán, 2 óra körül ébredtem, felléptem a chatre, és hajnali óra lévén, kevés online levő emberkét találtam Olvasgattam a fórumot, amikor egy levélkét kaptam, hogy: „Szia, mit csinálsz ilyen korán? Te is dolgozol?” Tehát egy éjszakás írt, ezt már kikövetkeztettem. Válaszoltam, hogy csak kinyíltak a szemeim, nem munkálkodom most. Valami gyárban dolgozott, karbantartóként, és éppen ráért. Találtunk egy közös témát , a horgászatot. Hihetetlennek tartotta, hogy nő létemre nem csak „ szendvicskészítő” vagyok a tóparton, hanem aktívan pecálok is. Vizsgáztatott, olyan kérdéseket tett fel, amire a választ csak igazi horgászok tudhatják. Kérdezte a wobblert, a fenekezést, a ruganyt. a halakat. Nem volt nehéz válaszolnom, hiszen kipróbáltam a pergetést kőhányásról/ruganyról wobblerrel és nekem fárasztó volt, bár akadt a horgomra így balin a Dunából, de a fenekező módszer lett a kedvencem. A halakat meg jól ismerem, nem csak a konyhai tudományomból. Szóval átmentem a tesztjén, és éreztem, hogy aktívabb lett az érdeklődése, mert ő egy vehemens, profi horgász. Reggelig üzengettünk egymásnak, amikor is ő hazament a családjához. Mégis találtam üzenetet nappal is tőle. Hogy tud otthon chatelni, ha a felesége és a gyerekei körülötte vannak! Csodálkoztam, és meg is kérdeztem tőle, amire az volt a válasz, hogy kinn van a műhelyébe, és ott nem zavarja senki. A nejével nincs olyan jó kapcsolata, a gyerekei meg iskolába vannak. Azért én megpróbáltam visszaterelni a figyelmét a kedveséhez, de 14év után már nem akarta felfrissíteni a kapcsolatukat! Mindenesetre, én megpróbáltam…! Egyre nagyobb érdeklődést mutatott irántam, fényképet cseréltünk, amitől azt hittem, majd megijed, és többet nem keres, de persze nem így történt! Amit ő küldött magáról egy „szalma” férfi volt, vékony, magas, szőke, szikár 37éves legény. Ha a közelbe lakott volna, biztos horgásztunk volna már együtt! De mivel éppen 300km-re lakott, esélye sem volt egy halfogásos napnak sem! Legalábbis ezt gondoltam! Már egy hónapja beszélgettünk telefonon, sokszor éjjel a munkahelyéről hívott, de volt, hogy otthonról keresett, és hallhattam a felesége zsörtölődését a háttérben. Így megbizonyosodtam, hogy nem egy álompár férfitagjával ismerkedem. Felvetette, hogy félúton találkozzunk, egy horgásztó melletti kis panzióba, és töltsünk el együtt néhány napot. Ez nagy szervezkedést igényelt, bár neki elég volt azt mondani, hogy horgásztúrára megy a barátaival, amit gyakran megtett. Nekem a munkahelyemen 4napot kellett kivennem, az utat megnézni, csomagolni…stb. 4nap távol az otthontól nem csak egy bugyi és egy papucs becsomagolása egy nőnek! Végül úgy döntöttem, hogy autóval megyek. Csütörtökön reggel megpakoltam a Suzukim, és Iste neki fakereszt! elindultam az ismeretlenbe. Térképpel felszerelkeztem , de egy eldugott kis falu tavát kellett megkeresnem a tanyavilágban, amit persze nem találtam se a térképen, se a valóságban. Keveregtem az adott megyében, eltévedtem, felhívtam, hogy merre menjek, segítsen! Ő már ott volt, megrendelte az ebédet, de várhatott volna vele még 1,5órát, mert csak akkor értem oda. Kiszálltam a 6órás út után a motel előtt, és meglepődve tapasztaltam, hogy nagyon magas a legény, de a szikársága még jobban szembetűnt élőben. Átölelt és láttam, hogy örült nekem, ahogy én is neki! Segített kipakolni az autóból, majd ebédeltünk és „lepihentünk”. Sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és sokat „pihentünk”.
 Másnap elmentünk a tóra csónakázni. Nem tudok úszni, rettenetesen félek az ismeretlen víztől, de annyira megnyugtató volt a hangja, hogy beszálltam a ladikba, és ő evezett, közben énekelt. Annyira romantikus volt, mintha Velencében lettem volna! A fák hajladoztak, a sötét, vad vízbe lógatták szomjas ágaikat, a madarak majd kiestek a csőrükön, úgy csicseregtek, trilláztak. A legény lágy hangon énekelt, a csónak halkan suhant a vízen… Senki nem volt körülöttünk csak a természet gyönyörű bujasága. Letette az evezőket, közelebb ült hozzám, megcsókolt, és valami fantasztikus lágysággal érintett meg.. Életem első csónakázása volt, ami nagyon emlékezetes marad.
 Aztán kievezett a partra és a nap további részét a motel kellemes kis parkjában, egy padon romantikázva töltöttük. A horgászat csak akkor került elő, amikor a szobában félretettük a botokat, hogy közlekedni tudjunk.
 Következő nap szerettem volna a Tiszát felfedezni. Autóval elmentünk a folyópartig, és felszerelés nélkül, csak beszélgettünk a pecáról és egyebekről. Nagyon érdekes történetei voltak, sokat mosolyogtam és a kezemet fogva , mindig a szemembe nézve mesélt. Ha nem tudtam volna, hogy családja van, és én se akarok ennél többet, akkor az Elfújta a szél Scarlettje lemaradt volna a szerelmi jelenetekbe tőlünk. Piknikeztünk, sütött a nap, néhány ember bolyongott a Tiszánál, de senki nem foglalkozott velünk, ahogy mi se velük! Sétáltunk, és késő délután visszamentünk a szállásunkra. Május lévén meleg volt, az éjszaka is kellemes hőmérséklettel kedvezett. A motelnek volt két medencéje, az egyik hideg vizes pinduri medence, a másik gyógyvízzel töltött 42-43 fokos, nagyobb területű volt. Igazából szerintem, csak ha húslevest akartak a tulajok, akkor ajánlották a vendégeknek a forró vizet. De hát hőség volt, és nem tudtunk aludni, a hátsó ajtón kisurrantunk lubickolni. Fürdőruhát rajzolni kellett volna, de ebben a helyzetben nem volt rá szükség. Ő kevésbé élvezte a gyógyhatású vizet, mert forrónak találta, de én, mint a vizilovak, elterültem benne. Mocorogni nem nagyon mertem, mert égette a puha bőrkém a víz, de ha még sokáig főzetem magam, valószínű mindennyavalyámból kigyógyulok. Annyira jó hatással volt rám! Ahogy kiszivárogtam az egyik medencéből, becammogtam a másikba. A jéghideg váltástól lúdbőröztem, de irtózatosan élveztem. Neki a hideg is túl szélsőséges volt, így csak egy röpke csók erejéig jött be hozzám, majd felment a szobába. De megnyugtatott, hogy csak egy pólót húz, mert ha jön valaki és őt a parton nem takarja víz, akkor igencsak tágra nyílnak a szemei az ádámkosztüm láttán. Hajnalig lenn voltunk, kacarásztunk, huncut perceket éltünk át, és én kiáztattam a bütykeim.
Vasárnap későn mentünk le reggelizni, nyúzottak voltunk. A tulajnő odajött, és megkérdezte, hogy tudtunk-e aludni, mert valakik a medencénél ricsajoztak éjjel, és nehezen telt az éjszakája. Ráztuk a fejünket, hogy mi bizony nem hallottunk semmit! Szerencsénkre volt motelnek egy kisebb csoportnyi munkásvendége, de köztük nem volt nő, aki sikongathatott volna, de ezzel mi már nem törődtünk. Felmentünk „pihenni” még egy kicsit, majd ebéd után kikísért a kocsihoz és hosszan búcsúzkodtunk.
Kellemes 4nap volt, mindenféle kötelezettség nélkül! És ami a legnagyobb dolog volt Tőle, hogy aktív dohányosként ismerkedtünk, de ezekben a napokban egy szál cigit se szívott, és nem is említette, hogy hiányozna neki! Bár a horgászatról kevesebb szó esett, mint a telefonjainkba, de azt hiszem nem is fért volna bele az időnkbe ez a szórakoztató hobby. Azóta többször volt nálam, egyedül, vagy éppen az egyik fiával. Természetesen körbedobáltuk a Duna mindkét partját. Mert ezután már aktívan kiéltük a halfogás iránti igényeinket is!