Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karácsonyi negatív gondolatok

2014.12.22

 

 

A minap elmentem egy kolduló mellett, ki bágyadtan ült az aluljáróban. Nem szoktam már minden kirakott „perselybe” pénzt dobni, mert sok a csaló, az „álszegény”, a hajléktalanokkal maffiáskodó gazdag legény. Inkább ételt, vagy gyümölcsöt teszek elé, nem akarom a maligánfokukat növelni én. Szóval, ez a szerencsétlen csak ott kókadozott, amikor egy csapat suhanc előtte felsorakozott. Vihorásztak, a szájuk be nem állt, úgy szidták a földön kuporgó szerencsétlen flótást.

Az egyik kiborította az adománytálkát, mit eddig összegyűjtögetett, a másik olyan ötlettel állt elő, amitől többen leálltunk, hogy közbeavatkozunk. „Hugyozzuk le mind!”- szólt az ifjú, és ellenkezés helyett a többiek is bólogatni kezdtek. Szerencsére arra jött két flangáló rendőr, s a kölykök megijedtek a látványuktól is, így elmaradt a gusztustalankodásuk. Felháborodottan gondolkodtam.... ezek bármikor visszajöhetnek, s nem mindig vannak jelen a szervek. Miért érzi bárki is, hogy a másikat lenézheti? „Alacsonyabb rendű”-nek vélheti?

Olvastam pár éve, hogy Franciaországban leöntötték benzinnel a hajlék nélkülit, s felgyújtották kedvtelésből.... menten kifordul az ember gyomra, hogy ha ezt végiggondolja. Talán még élvezhették is? Az égett ruha, haj, hús szaga nem éppen parfümszéria! Nem értem én az ilyen „embereket”, mi készteti erre őket?

Elhiszem, hogy nagy a stressz, a frusztráltság, nagy a nyomás a munkahelyen, ha van, s ha nincs, az is baj, és a családok se olyan egyszerűek már,... de az embernek kell legyen szíve, mely akkor is dobog, ha ily mélyre süllyed érzelmileg. Vagy akkor még se szívvel szeretünk? A lelkünk vezérli az érzelmeink? Lelketlenül is lehet élni? S ily gyalázatokat véghez vinni?

Nem térek ki a gyilkolászásokra, a kitervelt, előre megfontolt szándékkal kiölt életekre. Ezek már elképzelhetetlen lelkületű „emberekre” vallanak. Senkinek nincs joga elvenni a másik életét! Senki nem játszhat Istent! Még a csuklyás hóhért is primer gyilkosnak tartom. De ez egy másik történet.

Kezembe akadt egy könyv, mely a pszichiátriákon kialakult kegyetlenkedésekről szólt. Hm, nem merem ezeket elképzelni, hogy a kikötött demens nénit miért kell orrba verni? Vagy a másik rettenetes példa e könyvből, amikor a „zombivá” injekciózott nőket kihasználják, verés mellett molesztálják.

Tudom, hogy nem egyszerű, óriási türelmet igényel egy ilyen osztály, de a valóságban talán nem történnek ily borzalmak egy átlagos pszichiátrián. Az én tapasztalatom ennél szerényebb. Mesélte a kollegina, hogy ténykedése közben, egy idős demens beteg, egy újsággal fejbevágta, s ő az olvasnivalót a kézből kikapta, de meg nem torolta.

Sajnos, ki van szolgáltatva a beteg is és a személyzet is! És ez nem vicc! Bármikor bekattanhat egy kiszámíthatatlan ápolt, s olyat tehet, amelyből polgári per lehet.

De ne ragadjak le az elmeháborodottak szintjén, hisz e fáma a normál életünk meggondolatlan kegyetlenkedéséről szól.

Állok a buszmegállóba, közeledik egy majdnem-jólöltözött fickó, kissé furán megy, s egyszer csak pördül egyet a saját tengelye körül, szinte piruettet mutat, de rögtön látni, hogy nem jókedvében teszi, hisz a következő pillanatban az autók kerekét rugdosni kezdi. Majd kitáncolt az utca közepére, s ott lejtett néhány stepet a járókelők megdöbbenésére. Az autók visszapillantótükrével próbált hadakozni, majd továbblibbent.

Drog vagy alapállapot miatt volt e művelet, sose tudjuk meg!

Nagy az Isten állatkertje, s néhol lyukas a kerítés....de miért a farkasok szabadulnak ki, s a birkák, pandák maradnak szendék?

Megoldatlanul nyitott marad e kérdés.