Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mai napló

2012.07.26


 

Nemrég arról írtam, hogy a nagy „bót”-ok potyabuszait szeretem kihasználni. Ingyen vannak, és nagy területet fednek le. Ma egy 30 éves ifjúval szerettem volna fagyizni és beszélgetni. Nem kell rosszra gondolni, az én részemről biztos, hogy nem randinak nevezném, csupán egy barátságos csevegést akartam délután magamnak.

 Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, az idő szomorkás volt, lenyomtak a hektopascalok.))

De a kedvem megvolt a dologhoz, és vidáman öltöztem: kékmintás muszlin blúz, fekete miniszoknya, lila harisnya, és fekete bokapántos cipellő.

 A portás bácsi megint megjegyezte, hogy mily csinosnak tetszek lenni, de megint legyintettem, hogy csak a harisnyám lilasága, ami szép, nem én!

 

Felültem egy kismadaras ingyenjáratra, nyalintottam egy fagyit egy gyorsétkezdébe, majd kiálltam a következő buszhoz. Mellém szegődött egy nálam idősebb vöröses kellemes fellépésű férfiú, és beszélgetést kezdeményezett. Elvált már nyugdíjban lévő kedves teremtés volt. Már a telefonjában mutogatta a kandúrjának a bundáját, mondtam, hogy szét tudnám dögönyözni, annyira tetszik, mire rám akarta bízni, hogy vigyázzak rá, mert ő kimegy külföldre dolgozni, és nincs kire rábízni a macsekot. Egy idő után kiötlötte, hogy menjünk együtt ki, hiszen megtudta, hogy én is beszélem azt a nyelvet, és míg ő dolgozik, addig én legyek otthon a cirmivel, és várjuk őt haza esténként. Jót nevettem rajta, de majdnem megsértődött, hogy ő ezt komolyan gondolja, hisz szerinte dekoratív és pont neki való nő vagyok. Na, persze! Még nem ismeri a betyár énemet!))  Olyan kedves volt a végére, hogy azt kérte, hogy tartsak vele, mint kísérő mindig, mert ő az egyik szemére nem lát, így egy ember ingyen BKV-zhat vele. Már majdnem igen-t mondtam..!! :-D

Jött a potyázók, párdon, vásárlók robokockája, és a jóembertől elbúcsúztam, minden kötelezettség nélkül.

Már egy órával a megbeszélt időpont előtt ott voltam. Még, hogy a nők nem pontosak…! :-P

 Gondoltam, addig körülnézek, milyen a kínálat üzletekből, de mélységesen csalódtam, mert 20 perc alatt végigjártam az összes kirakatsort, így egy hypermarketbe surrantam be félórára, időtöltésnek.

Találtam 4-es csomagolású leárazott gyümölcsjoghurtot, meg mintás, és színes harisnyákat 70%-kal olcsóbban. Rögtön kitömtem a táskám a vásárfiával, és elégedetten, mint a jóllakott napközisek, kiültem az Europark bejárata elé. Amíg várakoztam, bekanalaztam az ebédem, egy epres joghurtot, és máris éreztem, hogy a szám eltelíti a puha édes élmény, és ilyenkor akaratlanul is mosolyra derül a pofim.

 Láttam, hogy egy ápolatlan külsejű, sovány, kabátban csoszogó kisöreg lassan közelíti meg a kukákat, és mindegyikbe belenézett, de nem nyúlt bele, csak reménykedett. Elnéztem a járását, nem találtam kapatosnak, csak a „szerencsétlensége” volt kivehető a külleméből. Gyorsan letörtem neki is egy pohár joghurtot, és utána siettem, megkocogtattam a vállát, majd mosolyogva a kezébe nyomtam. Olyan kis meglepett volt, de rögtön meg is köszönte. Én pedig gyorsan visszaültem a „randipadomra”.

És eljött, amire még sosem számítottam,…a +10 percet kivárva is egyedül dekkoltam az ajtóban. Hát jó, se üzenet, se füstjel, se egy távcsöves golyólyuk rajtam…. Tehát, az illető fiú nem jött el! Hihetetlen, mert ilyet még nem nagyon éltem meg, és ez a fiú megbízhatónak tűnt! Most ezek után ne bízzak meg senkiben? Vagy legyek durcás, és általánosítsak, hogy minden férfi gazember? No, nem, azért ennyire nem látok pesszimistán egy kis „kamus” miatt! Megtaláltam én a szórakozást, és a kellő mosolyalapot utána is.

 Körbesétáltam a téren, nézelődtem, mint a japán turisták Hawaiion, és elcammogtam a potyabusz megállójába. Arra jött egy számomra átlagos úriember, és megszólított:

-          Maga adta azt a poharat az előbb annak a hajléktalan öregnek? – kérdezte mosolyogva.

A válaszom egy kurta igen volt, mire ő nagy monológba kezdett, hogy ez ilyen-, meg olyan jótett, és hogy a mai világban …

Amikor befejezte, mondtam neki, hogy már ne haragudjon, de ez az eset, legalább félórája volt, kb. 300méterre, és 3 zebrányira. Honnan tudja, hogy én voltam?

Ha lett volna bajusza, biztos megpödri, és úgy adta volna a feleletet:

- Hölgyem, ezt a lila harisnyát nem nehéz ám megjegyezni!

 Hát Pesten se tudok eltűnni a tömegben?))))

 A busz rendben megérkezett a célállomására, de onnan még egy ingyenjárat vezetett a szállásomra. A felhők duzzadtak az esőcseppektől, s egyszer csak potyog

ni kezdtek…

Egyedül voltam a félfedett váróba, mert az előző buszt, pár perc híján lekéstem. A következő busz a pihenőbe parkírozott, és várta, hogy kis idővel az indulás előtt beállhasson a vásárlóutasokért.

Csakhogy a csepergés kezdett zivatarrá fajulni, és a sofőr bácsi is elkezdett integetni… csak nem szeladok oda, hogy beszállhassak a tiltott helyen!)) Ha a hegy nem megy Mohamedhez… ;-)

Látom, hogy gyorsan elindult felém, és úgy állt meg, hogy épp a középső ajtó az orrom előtt nyitódott, így esélyem sem volt megázni. Becsukta az ajtót mögöttem, és rendesen beállt a váróba, jóval előbb, mint ez a szokás hatalma itt! Csak mosolyogtam, mert beszédre nem jutott idő, hisz kezdtek szállingózni a bevásárlókocsisok, elázott nők, és férfiak ugrottak fel a buszra, én meg ott ültem szárazon, mint teve a sivatagba!))

Hazaértem, és a maradék sárgadinnyémet befalva,mosolyogva lepötyögtem a mai kis apró napomat!

A végén még naplót írok! :-D

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.