Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Olyan boldog voltam..

2012.02.25

Olyan boldog voltam, tudtam, hogy ő az, akit a sors mellém rendelt, akivel leélhetem az életem, életem párja lesz.

 Olyan boldog voltam, hogy karácsonyi meglepetésként a gyerekek egy komplett számítógépet kaptak. Ők játszottak, békásat, ugrálósat, én meg végre letehettem az ágy alá az írógépemet, és e gép agya tárolta tovább a régen papírra vetett történeteket.

 Olyan boldog voltam, hogy egyik este azzal az ötlettel állt elő, hogy vezessük be az internetet. Régóta jártam könyvtárba, s ott az utolsó félórába, elidőztem a számítógép világába. Kerestem nyaralóhelyet, eladtam a megunt holmijaink, s vettem néhány egyedi darabot a gyermekeinknek, vagy a háztartást csinosítottam a vételezett termékekkel.  Őt nem érdekelte az internet világa, bár volt egy e-mail címe, de sohase használta.

 Olyan boldog voltam 4 hét múlva, amikor  a szerelő bácsi azt mondta, hogy 48 órán belül a rendszerbe tesznek, és szörfözhetünk kedvünkre, csak a limitet tartsuk be.

Olyan boldog voltam, hogy nem kellett messze mennem, hogy az apró üzleteimet lebonyolítsam, és persze az online játékokkal az időm eltöltsem. A Honfoglaló lett a kedvencem, laposra vertem az ellenfeleket, ha véletlenül vesztettem, otthagytam morcosan a gépet, hiszen azt akkor még nem tanultam meg. Egyszerűbb játékokba is belestem, biliárdoztam, kártyáztam, sakkoztam. Nem is vettem észre, hogy alul van egy kis csevegő ablak, amin keresztül beszédbe elegyedhetünk az ismeretlen játékospartnerrel.

Olyan boldog voltam, hogy kérdéseket kaptam idegenektől… Lax? Paráid?..stb. S én szorgalmasan válaszolgattam: Baranya, Kígyók, pókok,…talán a kutyák is! :D Mert a fene tudta, hogy a para, az paraméter, és nem a félelmeim… :D

 Majd mindig az msn-en akart beszélgetni az egyed, így telepítenem kellett e nyomorult rendszert. Ma is utálom…

Kamerában láttam mindenféle huncut embereket, persze eleinte pironkodva kiléptem, szerettem a férjemet, nem kívántam más fütyülőjét nézegetni!

Olyan boldog voltam, amikor a telefonommal is képes voltam wapozni, és találtam egy mobilchatet. Na, ott már merészebb lettem… Éjszakás műszakban, a nyugodt óráimat átchateltem, ez nem volt elég, elkapott a gépszíj…96 óra ébrenlét volt a rekordom, de akkor már hallucináltam keveset, és a keringésem se volt természetes, mert a lábam feltelt vízzel, de úgy, hogy semmilyen lábbelibe nem tudtam belebújni…így kénytelen voltam lefeküdni. A fejemre hulló mobil volt az utolsó, amit éreztem…majd 21 óra alvás után újrakezdtem…. függő lettem.

 Olyan boldog voltam, hogy naponta más ember teszi a szépet a virtuális berkekben, hisz nem találkozom, mert férjem, gyerekeim nem hagyhatom…

De volt egy kitartó férfiú, aki naponta beszélgetett velem, Győr környékén lakott, pártalanul, s a férjemről mit sem tudott. Vele töltöttem szinte minden estémet. A gyerekeim lerendeztem, jó éjt után csak az internetnek éltem. 6 hónap után megkapta a telefonszámom, amit csak reggel hívhatott… s a megbeszélt időben pontosan megtette, és vidáman csevegtünk, mint két gerle.

 Olyan boldog voltam, hogy a férjem mindent megért, hogy miért vagyok órákat a konyhába egyedül, hogy az ágyban, ha elaludt miért pötyögtettem a telefonom a takaró alatt… na, igen, fanatikus voltam!

Azt hittem a fellegekben járok, hiszen mindig csak kedvességet kaptam, és ez a mennyekbe repített, nem voltak unalmas hétköznapjaim.

 Olyan boldog voltam, mikor 8 hónap után, ez a legény meghívott pár napra, s én egy továbbképzést kitalálva igent mondtam.

Olyan boldog voltam, amikor leszálltam a vonatról, és álmaim magas, termetes igazi királyfija megpillantott fekete ponchómba, piros sállal a nyakamba, piros puha kesztyűmmel, vörös ajkakkal… Tudtam, hogy el fogunk egymásban veszni, és ezt nem a testiségben kell érteni!

Olyan boldog voltam, amikor elmentünk ebédelni, amikor kézenfogva megmutatta a városát, amikor átölelt, és a hajamba dugta az orrát, amikor este hazavitt, és bemutatott idős szüleinek…..olyan új érzéseim voltak, a lelkem ünnepi fényben ragyogott. De a férjem is ott volt eszembe,  reggel kisurrantam a hátsó udvarba, és felhívtam, hogy minden rendben, este jó buli volt, és sokáig tartott, ezért nem zaklattam őt. Megértette…tudtam, hogy jó feleség vagyok….

Nem aludtam ekkor együtt az Újjal, mert a szülei külön szobába ágyaztak meg „leendő” menyüknek, s ezzel kezdődött a gyűrűs kapcsolatom bezárása…ezt akartam, ezt az ismeretlen környezetet, ezt a Férfit akartam második férjemnek, tudtam, hogy boldog leszek vele /is

Olyan boldog voltam amikor hazamentem 2 nap után, szárnyaltam, a kék madár a szívembe költözött. Nem a szerelem vakított el, mert azt nem éreztem, csak tetszett, hogy van olyan ember a páromon kívül, aki érdemesnek tart egy életre maga mellett.

 Egy nap eluralkodott rajtam e kettősség, mérlegeltem, és úgy gondoltam, hogy a gyerekeink már nagyok 17-18 évesek, tehát megértik, ha anya lelép egy kis időre és az ország másik végén kezdi építeni új életét.

Felhívtam az Újat, és sírva bevallottam, hogy férjem van, akivel szeretetben, harmóniában éltünk, de most valami megváltozott bennem, és ha szeretné még így is, akkor férjemül fogadom, és elválok a Megszokottól.   Tudta, hogy nem vagyok független, de nem haragudott, várta, hogy mikor vallom be. Megbeszéltük a következő heti időpontot, hogy újra felmegyek hozzá, de most vezetni fogok, elvégre néhány cuccom már átköltözik a jövőmbe.

Olyan boldog voltam, hogy az Új szerelmes, hogy vakon bízik bennem, hogy lesz egy kedvesem, aki magas, jóképű, jól-szituált, független, és egyke legény, ki csak rám várt 40 évet!

Nagyon nehéz volt bevallanom a férjemnek, hogy nem azért hagyom el, mert ő tett valamit, vagy ne szeretném, úgy mint régen, de most valami mást, valaki mást vettem a középpontba, és addig nem tudom megcsalni, amíg a válópert hivatalosan nem indítjuk meg. Meglepően megértő volt…nem csinált jelenetet, átölelt, és azt mondta, hogy ha te így szeretnéd, menj, de én szeretlek, és visszavárlak. Persze, hogy én bőgtem el magam… Éjszakánként hallottam, hogy sír mellettem, ilyenkor átöleltem, megnyugtattam, hogy én is szeretem, de most meghülyültem, és a másikat akarom. Azon a héten megfogalmaztam a válóperi keresetet, és bevittem a hivatalba. Amikor indulni akartam,  odaadta az autókulcsot, és segített bepakolnom. Kérte, hogy hívjam fel, ha odaértem, vagy bármi van, eljön értem.

Olyan boldog voltam, hogy ilyen a férjem…akkor miért akarok másikat?? De amit a fejembe vettem, azt többé nem engedtem. Elindultam, két kazetta volt a magnó mellett, betettem az egyiket, rap zene volt, a gyerekek kedvence, gyorsan kivettem, és a másikban reménykedtem. Kaczor Feri búslakodott 18 számon keresztül, hogy elhagyta a szerelme…Az utat végigbőgtem, többször meg kellett állnom, hogy szemeimet megtöröljem, mert a krokodilkönnyektől semmit nem láttam a közlekedésből.

 Végre odaértem. Új vőlegény-jelöltem örvendezett, az anyukája sütött-főzött, ünnepelték, hogy a fiúk végre megtalálta szerelmét.

Én is fürödtem a kedvességükben, kérdeztek a családomról, hogy miért nincs még gyerekem, és milyen kapcsolatok vettek eddig körül engem.  Mindenre úgy feleltem, hogy tetsződjék nekik, de az igazság égetett belül, hogy letagadtam a két gyönyörű lányomat, hogy nem dicsekedhetek velük, és a férjemmel átélt kalandokról is hallgatnom kellett előttük.

Olyan boldog voltam, hogy befogadtak…

Az Új nem mentesült a sok történettől, elmeséltem az utazásaink, kirándulásaink, kulturális programjaink, étterempróbáló hétvégéinket, az ünnepeink, a házasságunk tökéletességét, a testvéreim nem-igazi irigységét, hogy lám, nekem sikerült… Áradoztam, és ő türelmesen hallgatott… neki csak a munkája volt, a szülei, ha hazajött, s a mobilneten megismert chatbarátairól tudott csak történeteket.

 Nem vettem észre, hogy a mérleg kezd átbillenni a Kisalföld serpenyőjéről Baranya megye javára. A férjemmel naponta beszéltem, hűen hallgatott ő is, hogy a szülőkről, az ételekről a kertről beszéltem.

A második héten miután felébredtem, láttam, hogy a kedves Új fölémhajol, mosolyog, és pillanyitásom után arcomat simogatja. Vajon mi játszódik a fejében, rákérdeztem.

-         Olyan boldog vagyok, hogy itt vagy, de a szerelem, amit érzek, el kell engedjen! Ha Te így döntesz, mert érzem, hogy a férjed szereted… folyamatosan róla beszélsz lelkesen… Nem akarlak elvenni tőle… csak ha Te is ezt akarod tiszta szívedből.

Elsírtam magam, és átöleltem, megköszöntem, hogy vele lehettem, és ahogy felpakolva jöttem, úgy távoztam tőle.

Hazafele is azt a hüle kazettát hallgattam, még többet bőgtem, még többet álltam félre az út szélén, de a szívem megkönnyebbült, és amennyire csak tudtam siettem.

 Felhívtam életem originál párját, hogy „hazajövök”. Sírt, és csak ennyit mondott: Szeretlek!- és letette! Na, ha eddig zokogtam, akkor most bömböltem, 10percig leállítottam a motort, és az öröm mely felszabadultan tört ki belőlem, megállíthatatlan könnyzáporba nyilvánult meg.

Hazaértem. Nem szólt, de a szeme vörössége mindent elárult, és ő is látta az enyémet, …átölelt, ahogy csak bírt, és sírva csókoltuk egymást, mert a szeretet, a 16 év felhőtlen volt, csak én hoztam bele e viharkumuluszokat. De most tiszta az ég újra…

Olyan boldog voltam újra…

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.