Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Piros - fehér - zöld....

2018.03.18

Pénteken hamar végeztem a munkahelyen, így befelé vettem az irányt a városba. Sárga-, és piroscímkés termékek után kutatva forogtam a rongy és élelmiszer árudákba, ..ezen értendő a KIK, Teddy, LIDL, Galéria Kaufhof, C&A, Aldi. Több órai kóválygás és próbálás után elfáradva, táskákkal megpakolva szálltam fel a hazavezető villamosra.

Éreztem egy szúrós tekintetet, s odapillantva egy középkorú, de fitt embör szemével akadtam össze, ki szemtelenül bámult nevetve. Nem is akartam észrevenni tovább, mert elégedett voltam mára magammal, hisz néhány ruhát, szinte ingyen kaptam. S ilyenkor a shopingolás „kielégít” egy bizonyos szinten, nem vágytam egyéb nyalánkságra, csak hogy lepakolhassak a lakásba.

De addig még egyszer át kell szállnom, s egy busz fogja hazavinni a poggyászom. Kászálódok az ajtóhoz, s akkor látom, hogy a kapaszkodót nem csak én használom, hanem egy másik kéz is kapaszkodik, s csuklótáján színesedik. ..Egy piros- fehér –zöld szilikonkarkötője volt, s rögtön kedvesebb lett a hozzáállásom. Változatlanul érdeklődött a tekintete, s mikor épp kiléptem a szerelvényből, a karját nyújtja ő. De nem oda Buda! Nem vagyok én vén nyanya! Le tudok szállni magamtól is, …De ő csak nem hagyta, s a könyököm megfogta. Most cuppantsak le neki egy taslit, az anyja nagyúristenit! Persze, hogy nem tettem, csak mondtam, hogy köszönöm ne segítsen. Több se kellett e rámenős legénynek, mindjárt szóba elegyedett, s kérdéseket szegezett. Néztem a buszom következő kiírását, s látva, hogy még min.18 perc, mire innen szabadulok, átadtam magam a csevegés varázsának, hisz németül cváncogott, de volt valami dialektusa. Először azt veséztük ki. Olasz Toni volt a kis bátor gigolo, s nem hagyott szusszanni se, hisz mindig volt valami kérdése, Elmondta, hogy már látott a városrészemben többször, de sose talált alkalmat megszólítani, s most rendkívül örül, hogy ez ma sikeres volt, s csak áradt belőle a szó. A volt neje ruháit akarta odaadni, s persze ezzel a házába csalogatni.  Miután elutasítottam, jött az újabb ötlet, hogy ha nincs kutyám, mehetnénk hozzám. Kiröhögtem, hisz az otthoni macska felér nálam két kutyával, s ne akarja a bajuszát vele összeakasztani, mert pórul jár. Mikor mondtam, hogy mindjárt itt a buszom, kérte a telefonszámom. Mondtam, ha legközelebb meglát, majd kérje újra, de olyan erőszakos volt, hogy akkor legalább én írjam fel az övét, hátha meggondolom magam, s másnap találkoznék vele, s a szombatot együtt is tölthetnénk…Hát persze! Még mit nem! Kiröhögtem. Ennek meg lett a böjtje, mert addig nem hagyott nyugton, míg meg nem csörgettem. Jött a buszom, s egy puszit akart adni búcsúzóul, de nem engedtem,..S a buszon tiltólistára tettem.

Hazaérve, végiggondoltam, hogy minden fontosat megvettem- e amit terveztem, de még hiányzott a pia, a két literes diétás kóla. Tehát újabb buszozás, bár már nem messze. Felszálltam elől, s le is csüccsentem a vezető melletti egyes ülésbe. S láss csudát, ennek a rövidujjas, tetovált karú, igen formás alakzatú legénynek is piros-fehér-zöld volt a szilikonkarkötője. Létezik ilyen véletlen?? Na, most én kezdtem fürkészni a tagot, s meg kellett állapítanom, hogy mutatós darab a sofőr bácsi, s kerestem rajta valami szittya dolgot, nem akartam megint bakot lőni. Az alkarján a tetoválás valami sz-, vagy si-vel kezdődött, Gondoltam, mielőtt leszállok, kielégítem a kíváncsiságot.

Megnyomtam a jelző gombot, s odapattantam mellé, s rákérdeztem németül, hogy olasz vagy magyar a karkötő színe, mire ő is németül válaszolt, hogy „ungarisch”. Jupiii! Mindjárt eleresztettem egy cifra öröm szócsoportot, s láthatóan ő is örült a testvéri nyelvnek, mert azt a pár száz métert beszélgetve tettük meg. Már 6 éve él itt e nációban, s boldognak tűnt a hanglejtése, vigyorogtunk is e pár röpke percben. Várom már én is, hogy mikor utazhatom vele, hisz egy magyar sofőrben jobban bízom, s ha valamit hibázik, egy kacskaringós káromkodással szidhatom majd a bundáját…A búcsúnál ő is mondta, hogy várja majd, hogy vele utazzam, hisz nem először látott az utaslistán…ezen pindurt meglepődtem, de vigyorgott a lelkem.

Egy nap alatt két egyforma karkötő, két különböző haza, s majdnem egy a szimbóluma.

Ezt csak érdekességnek szántam, de ha eljutottál idáig, köszönöm, és neked is sok víg kalandot kívánok! ;)