Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rabat 3.nap

2022.07.01

Marokkó 

 

A mai ébresztőnk is hangszóróból szólt, de ma már nem tűnt olyan élesnek. Így tovább szunnyadoztunk. 

Miután megreggeliztünk elindultunk az óceán felé sétálni. Nagyon meleg és száraz napnak ígérkezett ez a vasárnap, még a strandolás is megfordult a fejünkbe, de később valahogy ki is ment.

A víz felé közeledvén érezni lehetett azt a semmihez sem hasonlítható sós tengervíz permetet és illatot. Mindaddig, amíg ezt fel nem váltotta valami éktelen büdös füstölt-égett-esetleg rothadó halszag. 

Az óceánba benyúló hullámtörő ruganyok, "kőhányások" szélcsendjében egyre több pancsikolni vágyó marokkói gyülekezett a parton. A férfiak semmiben se különböztek a megszokott balatoni félpucér hőscincérektől, és a gyerekek se voltak se virgoncabbak, se visszafogottabbak, mint otthon. Nemúgy a nők! 50 fürdőzőből 2 nőt találtam, ők is ruhában totyogtak a hűs vízben. A többiek a tarka napernyők alatt "élvezték" csadorba, burkhába a családi pancsolást. Néhány tinilány búvárszerű úszóruhában feszített, az apróbbak pedig bikiniben ugrándoztak, visongva szaladgáltak. Ezekután, jobb is, hogy nem vittünk strandfelszerelést.

Itt nem gazdagodnak meg a bikiniboltosok...

Ez a kultúra, nem az én kultúrám...

A rugany végében sok kölök' visított, hisz a gátfalon átcsapodó hullámokat várták és a lecsapodó víz erejét élvezték. Fatti is bátor lett, és nem csak a gátfalon ácsorgott, mint Dobó a várfalon, hanem beállt a felverődő hullám alá.. pindurt lett vizes, sós és kissé algás is egyszerre...volt röhögés...

  Tovább sétálva az Atlanti-óceán partján, belebotlottunk egy kisebb világítótoronyba. Persze jól körbeépítve, hogy nehogy az emberlánya közelférjen hozzá....azanyjukszemit'!

Majd befordultunk a városfal mögé és gasztronómiai vágyainkat próbáltuk csillapítani. Ehhez a dologhoz már a hotelben kiválasztottuk az éttermet (Chez ma Tante), hisz az internet szerint itt a legfinomabb a tajin/tagine elkészítése. (A tagine egy  marokkói mázas, csúcsos cserépedény, melyben lassú tűzön készítik a fűszerezett zöldséget, húst, egytálételeket.) Ez kihagyhatatlan itt. 

A probléma ott kezdődött,  hogy vasárnap délután lévén, nem volt nyitva ez az étterem, és a többi is lehúzott rolókkal tiltakozott a vágyaink ellen. Így beértük egy kis utcai nyamogda kínálatával. Csirkesalátát, és soussis- tagine-t kértünk. Ez utóbbi, egy macskatálkányi paradicsomos-fűszeres, felkarikázott ķolbászból készült pörköltféle volt, amit laposkenyérrel tunkoltunk ki kézzel. Fattinak ízlett, nyalogatta is utána mind a 10 ujját, ... mondjuk szaftos is volt ettől az evésmódtól.

Rátaláltunk újra a bazársorokra, és nézelődve slattyogtunk hazafelé. Hűtőmágnesvadászat volt, hisz a nővéremnek megígértem, hogy viszek, és neki dombornyomott, érdekesebbet kell venni, hogy ki tudja tapizni, mit is tart a kezében.

A vacsoránkat a hotel klimatizált  szobájába költöttük el, mézédes dinnye, húsos nektarin, és közeli rokona, néhány szaftos sárgabarack társaságában. 

Kimerülten és pirosan ropogósra sülten ájultunk az ágyba.