Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rabat 4.nap

2022.07.01

Marokkó  

 

A mai nap pindurt nehezebben indult. 9 óra után vánszorogtunk le a földszintre, egy órán keresztül -mint a lassított felvétel-, reggeliztünk, majd fellifteztünk a tetőteraszra kipihenni a fáradalmainkat. :)

Mondjuk, sok az édesség reggel, hisz az omlós péksütik, a lekvár,  a méz, a palacsinták, a gyümölcsök, a juice, és a joghurt is összeségében egy kalóriabomba.

Valószínű a meleg, a nyomi levegő és a sok mászkálás miatt voltunk egész délelőtt kábák, de kora délutánra visszatért belénk a kalandvágy, és újra nyakunkba vettük a várost. Mivel ma lustábbak voltunk a kelleténél, elcammogtunk a modern villamosmegállóba, és kényelmesen tettünk meg pár kilométert a légkondicionált, barátságos járművel. Megjegyzendő, hogy itt nincs bliccelési lehetőség,  hisz egyetlen hosszú kocsiból áll a szerelvény és egy kontrollőr pásztázza a felszállókat, hogy érvényesítik-e a jegyeik, vagy ő ellenőrzi a kézi készülékével. Egy órán keresztül fuvaroz egy irányba ez a csilingelő fajta villamos, visszafelé már új jegy kell. Nem sok lehetőség van ezt kihasználni, hisz összesen két db vonal létezik, így sokat nem lehet rajta hűsölni. 

A vásárcsarnoknál elidőztünk egy darabig, hisz ott lehet igazán megismerni a helyi fogyasztást,  nem a turistáknak fenntartott boltokba. Épp felújítás alatt állt ez a szép kis árkádos, zegzugos épületegyüttes, de azért megtaláltuk, amit kerestünk. A nagy marhát is kináló henteseket, az óriás halfejeket is portékába bocsájtó halrészleget, és a gyönyörű színekben pompázó zöldséges kofákat is. Be is vásároltunk vacsorára, cseresznyét, fügét, nektarint, szilvát és körtét. Majd a kései ebédidőnkhöz kerestünk egy szellős-árnyekos helyet. A Medina ("Rabat Medina nyüzsgő, fallal körülvett óvárosának központja az Old Market, egy souk bazár, amelynek számos utcácskájában kerámiákat, fűszereket és ékszereket kínáló üzletek sorakoznak." E falakon belül lakunk mi is.. ) vörös falának tövében láttuk meg a kis teraszos vendéglőt, tagine kínálattal. Fatti egy aszaltszilvás-hagymás marhahúsos, sűrű-, én pedig egy krumpli-borsó-répaágyon főtt/sült sáfrányos-olivás csirkehúsos tagine-t ettem. Természetesen előételnek vegyes salátát szolgált fel a vidáman dudorászó pincér és a marokkói tea is elmaradhatatlan volt. Fatti ízlelőbimbói elégedetten csettintettek e szokatlan ízkombón, de miután az összes olivámat is bekebelezte laposkenyérrel és egy kis csípős paprikakrémmel, már csak sziszegni tudtak a végén. Jóllakottan indultunk hazafelé újra a bazársoron át,  és csak nem hagytak nyugodtan haladni ezek a kis üzletecskék...már pár napja nézegetem a női marokkói "divatot", így elkerülhetetlen volt, hogy egy ilyen kis kaftánszerű ruhát magamra öltök, amit majd Európában is hordhatok majd némi reformáció után. Egy zöld, batikolt darabra esett a választásom. A vállat fedő, szellős hosszú ruhának az első útja Fattikám ügyes kezei között formálódott újjá, hisz az oldalán, egy körömcsipesszel lépéshasítékot készített, hogy ne érezzem olyan zsákbazárt macskának magam...

A hotelbe érve, a tetőteraszon bolondoztunk pindurt, majd a szobánkban, a megmosott gyümölcsöket egy óriás fatálcán az ágy közepére tettük és A mi kis falunkon, majd a A tökös, a török, az őr meg a nő filmeken kacagtunk, miközben, mint Caesar és Cleopatra fekve csipegettük a vacsorát.

Komolyan mondom, az élet nem habostorta, de mi most nagyon közel álltunk hozzá... :)