Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Új év, új élmények...

2015.01.07

 Ugye az a mondás nem mindenkire igaz, hogy amit művel az év első napján, az kihat az esztendő tetteire is?

Akkor én jó nagy balfék leszek, mert az ominózus napon sok minden megesett. S azóta se hagyott alább, szerencsétlenkedem naponta egyszer legalább!

 Már szilveszter éjszaka letelte után keveredtem a babona útjába.  Lefeküdtünk egy óra után, egy légtérbe, egy szobába, egy egyszemélyes ágyba, egy takaró alá. Gondoltam lapjával elférünk. No, nem a huncutabb egymáson-módban, csak szerényen, elvégre nem otthon voltunk. Hajnali 3-kor arra ébredtem, hogy zizeg a testem, épp kihűlőben volt, mert kedvesem beburkolózott, s a textíliát 100%-ban bitorolta, nekem semmi sem jutott. Próbáltam közelebb húzódni, a lepelből egy darabot lecsalni, de a tappancsom tudtam csak becsomagolni, így keresnem kellett egy másik fekhelyet. Nővéremék horkolászva szunnyadtak a duplaágyon, s a nappali keskeny, rövid kanapéján ért utol az álom.

 Kicsavarodva pillogtam alig 3 óra múlva, amikor is csörgött az óra. Ebből a kedves kis faluból újév napján egy, azaz egy járat indult ki a város felé, s azt az egyet nem szalaszthattam el én. Nyúzott voltam és álmos, de a buszt legalább nem késtük le. Kínálta a tesóm a kocsonyát, de émelygő gyomrom egy hideg tortaszelettel „gyógyítottam” inkább.

Minden flottul ment az utazási időpontokkal, a terv szerint haladtunk, Bonyhád, majd Pécs, s végül a pesti személyvonattal.

 Csakhogy nem hoztunk magunkkal elemózsiát, csak a táska mélyén talált pörkölt mogyorót faltuk fel, ami nem esett jól, de a reggel 8-tól délután 16.30-ig tartó zötyögés alatt valamit nyammognunk kellett.

 Dombóvár után jutott eszembe, hogy, hoppi, a nővérem adott öt befőttes üveget, hátha az egyikkel jóllakatjuk hasunk, s serényen nyitogatni kezdtem egy lekváros „bödönt”. Nem sikerült lecsavarnom a tetejét, kértem a Kedvest, hogy tegye már fedetlenné az üveg belsejét. Legott nekilátott erővel, csellel, s ahogy csak szuflával bírta, de a lapka nem hagyta magát, szorosan zárta az elemózsiát.

Van másik! Gondoltam magamba, s egy cseresznyebefőttel próbálkoztam. Majd a Kedves is ismételgette a műveletet, vörösödött a feje, annyira erőlködött. Sikertelenül. Mint maci a málnakonzervvel, úgy jártunk.

Van másik! Egy újabb cseresznye került elő a táskából, s elszántan nyitogattuk, de a boga úristennek se volt nyitható a fedél. Felhívtam a nővéremet, hogy megköszönjem a 007-es konzerveket, mire azt tanácsolta, hogy kulccsal feszegessük, majd az kioldja. Megtettük a tőlünk telhetőt. Sőt, én már a padlóra lerakva a sarkammal döngettem az alufedőt, nem engedett az ebadta, így éhesen néztük a lében úszó gyümölcsöket.

 Hazaérve, megnyitottuk, de addigra már nem kívántuk, csak a hűtőbe tettük a gaz befőtteket.

Estém munkával telt.

 Reggel hazaértem, Kedvesem hűlt helyét néztem, hisz nappal ő dolgozott, s gondoltam főzök valami egyszerűt. Nem is ez a lényeg, hanem a hűtőt kinyitva, a befőtt az ajtóból kiesett, s a szép kis fekete-fehér szőnyegemen kiterült, elgurítva a gyümölcsöket. Ilyenkor bezzeg kinyílik, az anyja szemit’! Kicsit lettem csak morcos.  

Nézegettem a karácsonyfát, elcsentem néhány szaloncukorját, s megpakoltam a mosógépet, hisz ma már nincs ünnep. Ahogy a mosótablettáért nyúltam, véletlenül egy kitámasztott képet meglöktem, s ez a nyomorult dülöngélő vége meglökte a szekrénykén álló karácsonyfát, s mint a dominó leborult a szőnyegre a fa, s vele együtt a habkarikák. Persze azok se maradtak mind egybe, rögvest töredeztek, s porózus mivoltukat bosszúból szétszórták a szőnyegszőrbe. Na, brávó! Nincs még Vízkereszt, s én már bontom a fát, bár ez nem volt akaratlagos, de ha már így esett, elpakoltam a bizonyítékot. Szóval mosni akartam, de már porszívózhattam, és még a főzés is hátravolt. Sebaj, ezért vagyok ma htb /háztartásbeli/.

Könnyű kaja lesz, nem bonyolítok, még a végén valamit elrontok.

Elcammogtam a madarastescoba, és konstatáltam, hogy mily sok akciós dolgot találtam. Listámon lévőkön kívül még egy szatyornyi eledelt vettem. Heába’, nőből van az ember leánya!

Eltettem a vásárfiát, mindent a helyére, pindurt átvariáltam a frigót, hogy minden beférjen. Leültem szusszanni… ezekben a percekben nem történhet semmi!

 Majd a hozzávalókat kezdtem összeszedegetni, kinyitom a hűtőt, és úgy ugrottam félre, mint a "gyűrűkurás" Frodo, hogy ne hányják kardélre! Ugyanis a frissen vásárolt kilós tömegű ketchup zuhant ki a bolyhos szőnyegre, s az alján elrepedve, fröccsent a fal, a fagyasztó, s mindenfélére. A frász egye meg! Ez is csak velem történhet meg! Csupa „vér” minden, a helyszínelők elbabrálnának itt egy délelőtt! Bár az áldozat én vagyok, és élek, de ilyen kétbalkézzel nem remélek.

Szóval, most figyelem magam azóta is. Történtek apró gikszerek, s a Kedvessel jókat rötyögünk, de érzem, hogy balszerencsés lettem.

Nincs valami babona, mely ezt a lüke újévi átkot feloldja?  Mert ötletekből nincs hiány ezen esztendőre, s nem szeretném, ha füstbe ment terveket szövögetnék előre!