Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Újabb utazás

2012.05.11

Gyorsan kellett távoznom az országból…

No, nem azért, mert kerget a tatár, hanem azért mert  helyettesítést kellett bevállalnom. Buszt intéztem magamnak, 800km-re lévő alpesi munkahelyem eléréséhez. Nem egyszerű dolog, de egy külföldi utazási iroda helyet adott a járatán Budapesttől Bajorországig.

Nyugodt voltam, hogy biztos a kiutazásom. Eddig többször mentem a Keletiből vonattal, de most nem volt akciós jegyük, így a kényelmetlen busz maradt.

 Csütörtökre kellett kiérnem, kedden reggel jött egy telefon, hogy sajnos utólag nézték meg, és a foglalásom nem a magyar indulási helyről adatott meg, hanem Csehország fővárosából. Na, brávó! … és oda ki visz el? Majd felfogadok egy echós szekeret, vagy stoppolok az autópályán. Na, ezt gyorsan lemondtam. Elkezdtem telefonálgatni, mert internet ilyenkor véletlenül sincs a közelben… Tudakozó zaklatása - párszor, a cégem értesítése, MÁV és Volán információk gyűjtése. Végülis sikerült egy nappal korábbi buszra helyet foglalni, vagyis kedd este 19 órára a Nyugatiba kell lennem, ahhoz, hogy kiérjek a megbeszélt időpontra.

12.40-kor indult a busz a városkámból Budapestre,… Biztos, ami biztos kimentem fél egyre. Senkit sem láttam bőröndökkel, vagy egyáltalán a megállóba. Kérdezem a lézengő sofőr bácsikat, hogy ma is indul ez a járat, mire a bajszuk alatt mosolyogva elmondták, hogy 10 perce már elment ez az expressz,… Mert ugye a kapkodásban elnéztem 20 percet…

 Nem is voltam morcos….á, dehogy! Most mi lesz?  a következő innen csak 3 óra múlva indul, és akkor már csak nyomokat olvasgathatnék, mint egy sziú indián.

 Tehát újratervezés! :D

Mivel ebből a városkából nem jutok B-be, akkor egy A városból talán nagyobb eséllyel pályázhatok. Így a buszpályaudvarról átlovagoltam a nagyvárosba, ahol meglepetésemre 2 óra múlva indult egy IC-szekér. A beérkezési ideje, épp csak annyit engedett meg, hogy 2metróval végigrohanjam a várost…. Se egy jó nagy adag gyrost, se egy fél liter kólát nem engedett meg, de még egy nyalintásnyi csavaros fagyit sem.

 Minden a terv szerint alakult innentől! Az IC csak 10 percet késett, a BKV-járaton nem kellett jegyet felmutatnom, mert alkalmi ismerősöm a vonatról végigkísérte pesti utam, és segített bliccelnem. A nemzetközi busz ott volt a parkolóban, és csak rám várt! :D

 DE elértem!!

 Kifizettem a kedvező viteldíjat, lefoglaltam egy hármasülés szélső helyét, találkoztam egy régi ismerőssel a parkolóba, ölelkeztünk és váltottunk néhány szót, majd beterelgettek bennünket indulás miatt a mikrobuszba. Akkor vettem észre, hogy az új felszálló beljebb csúsztatta a táskám, így középre kerültem… Becsüccsentem egy magas jóképű és egy kicsit erősebb macika közé. Húzogattam a miniszoknyám, mert folyamatosan látni engedte puha csülkeim, ezzel egy pindurt odatereltem a figyelmüket, pedig pont az ellenkezőjét akartam elérni! Mivel nem volt kapaszkodási lehetőségem, kértem őket, hogy támasszanak ki. És elkezdtem kérdezni, hogy  „Ott vagyunk már?” Ezen nevettünk. Hiszen még Budára se értünk át!

Azt hittem a vékonyabb pasival beszélgethetek majd, ami ment volna, csak a másik is bekapcsolódott a csevegésbe, és miután kiderült, hogy a cingi nős, és villogott a karikagyűrű az ujján, a másik felé fordultam inkább.))) Vajon miért?! :D

 Nem sokat beszélgettünk, mert mindegyikünk fülébe bekerült egy apró kütyü, és vigadoztunk a leadott zenére.

 Ahogy sötétedett, úgy ásítoztam egyre sűrűbben. De nem volt, ahova lehajtsam kókadozó fejem, így egyre lejjebb csúsztam az ülésbe, és már szinte befolytam az előttem lévő utas alá, amikor a macika megszólalt, hogy nyugodtan dőljek neki, mert ő úgyis elfoglal másfél ülést. Mentegetőztem, hogy ne mondjon ilyet, engedje el nyugodtan a testét, és lazulva pihenjen csak…de azért megköszöntem a lehetőséget! Végigmértem leendő párnámat, és arra a megállapításra jutottam, hogy a fehér pólója alatt jó kis izomcsoportok gyülekeznek, és milyen érdekes lesz odahajtanom a fejem egy idegen bőréhez. De nem volt más választásom! A másik oldalamon a srác már javában alvadt, a közelembe se volt a válla, de a karja támasztotta az oldalam.

Egy pindurt úgy helyezkedtem, hogy ha elpilledek a „megbeszélt vánkosra” pottyanjon a buksim, így fészkelődtem, ők meg felélénkülve vigyorogtak a szenvedésemen.

 Arra ébredtem, hogy nem fáj a nyakam, mert Macika úgy rakta a karját, hogy kényelmesen pihenjek, bár ő a másik oldalra, az ablakba billentette a fejét, és szuszogott. Kellemes volt….

 Többször megálltunk benzinkutaknál pihenőt tartani, ilyenkor úgy szétrebbentünk, mintha nem is láttuk volna egymás pofiját az úton, és így izgalmas volt újra beszállni minden alkalommal. Széles vigyorral várta, hogy beszálljak, megjegyeztem, hogy „na, akkor most újra rádmászok a nagy fejemmel!” Mire ő csak nevetett, és már rakta is a karját a megfelelő pozícióba.

Kimondottan illatos volt a bőre, és amikor a harisnyás lábam az előttem lévő ülés alá nyújtottam, éreztem, hogy terpeszbe teszi a lábát, és szinte alábújik a combom alá… Na, most erre mit léptem volna? Vágjam pofon? Hiszen kedvesen tűri, hogy párnának használom,… és elfoglalom az ő lába helyét is. Hát hagytam…

A következő megállónál már szinte én raktam keresztbe a lábaim az ő combján, és karoltam bele izmos felső karjába,…az az igazság, hogy jó volt hozzábújni, nem intimitás miatt, hanem egyfajta védelmet éreztem, és a sötétben megnyugvást sugárzott. Ő is ezt érezhette, mert ha hirtelen felkapcsolja valaki a villanyt, és meglát minket, azt gondolhatta, hogy az ölében tart, és mi összetartozunk…pedig nem is! ;)

 Amikor éberebb lettem hajnalra, akkor meg nem mertem / akartam megmozdulni! Kellemes volt ez az ismeretlen kar-láb egybefonódás! Köhögött, tehát ő is fenn volt már…mégse tett semmit ellene!

 Megérkeztünk a célállomásomra, ő még tovább utazott. Megköszöntem a kedvességét, a puha párna nyújtotta előnyt, és mosolyogtam széles vigyorral. A válasza nem volt meglepő, mert szívesen volt az „ágyneműm”, és külön szót érdemelt tőle, hogy a lábam átadtam az ő terhére, mely neki különösen jólesett. Pirulva nyújtottam a kezem a búcsúhoz.

 Ezután már csak a megszokott hajnali unatkozó, álmos arcokkal találkoztam, de volt, akiből kicsaltam egy válaszmosolyt, és megédesedett mindkettőnk reggele.

 

 Minden utamon történik valami apró különlegesség…

szeretek utazni, meg kell állapítanom! ;)p

  

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.