Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vigyázz Európa!

2015.09.18

Néha azt gondolom, hogy nagyon szívtelen vagyok. Nem tudok együttérezni, vagy inkább nem akarom átérezni a problémát. Vagy csak egyszerűen nem találok rá megoldást, és inkább elkerülném a jövőbeni fantáziám, ami ténylegesen realizálódik, mert a valóság azt mutatja, hogy valami fura dolog történik körülöttünk, aminek majd úgyis az erőszak lesz a vége.

 Igen, ez az illegális bevándorlókkal kapcsolatos írás lesz, így előre szólok, hogy most hagyd abba az olvasást, ha nem vagy kíváncsi egy laikus véleményére.

 Semmi kemény politika, sem a napi történések elemzésére nem akarok kitérni, csupán egy átlagos nő, átlagos gondolatfuttatását fogom leírni.

 Voltam a Keletinél, amikor még ott tanyázott, pardon, sátrat vert a nép. Megdöbbentő, és siralmas állapotokat láttam. Nem maga a rögtönzött elhelyezésük, hanem az emberek felelőtlensége, hogy azzal a sok gyerekkel ily messze, a bizonytalanba elmerészkedtek.

 - Melyik magyar család hagyná el úgy az országot, hogy fittyet hány arra, mily módon jut el az ismeretlenbe?

- Ki merne felelősséget vállalni, azért, ami ebben az utazásban zajlik?

- Ki tenné ki a családját oly megpróbáltatásoknak, melyekről előre nem is tudhat? … stb.

 A mesében próbálnak szerencsét a fiatal legények, s általában a három közül az egyik jut csak révbe. Vagyis 100ezer bevándorlóból csak 33ezren kapnak lehetőséget egy új életre, a többi folytatja földönfutó életét? Vagy ez nem mese? Csak valami reality-show? Viccnek éppen nem nevezném…Több ezer ártatlan gyermek, jobbsorsra érdemes asszony, és munkára alkalmas férfi jön, akiknek nincs hosszútávú jövőképe, csak carpe diem- mód, cammognak hazánkon keresztül.

 Mi lesz a sorsuk? Integrálódnak? Ők, kiknek a Korán a mindenük? Ugyan kérem! Az igaz, hogy nem minden muszlim terrorista, de a Közel-Keleten minden terrorista muzulmán. …és honnan is jönnek?.......

 Elnéztem, ahogy az aluljáróba egymás hegyén-hátán feküdtek. A hajnali kelők, már pillogtak, néhány gyerek figyelemmel kísérte a mellettük lavírozókat, mert hely az nem sok volt a BKV-hoz sietőknek. Hagytak némi ösvényt a haladóknak. Azt észrevettem, hogy lenn a nők voltak többségben a gyerekeikkel, s fenn, az utca szintjén szanaszét feküdtek a férjek. Kinn egy nő sem volt! Én biztos nem hagynám a férjem, hogy külön alvadjunk ily kritikus helyzetben. Hisz az én gondolkodásom azt feltételezi, hogy a nőt az ölelésével védelmezi, szeretgeti. És ez csak egy különbség az európai keresztény, ill. többségben monogám vallásoknak. Mivel volt arab párom 2évig, tudom, hogy az én értékrendemmel nem egyezik az ő kapcsolatról alkotott véleménye. Megjegyzésnek csak annyit, hogy 18 éves kora óta itt él közöttünk, minden tőle telhetőt megtett az integrálódása érdekében, szebben- és helyesebben ír sok magyar embernél, megházasodott, tanult, dolgozik, adózik-, ennek ellenére, semmilyen mély tiszteletet nem érez a másvallású emberek iránt. Hangsúlyozom, hogy mélyet nem! A nőkről alkotott véleményét 30 év elmúltával sem változtatta meg. Másodrendűek, …

 Aki kíváncsi, ajánlom figyelmébe Mlle Moi: Moi naplója című könyvet, annak is az Alival kapcsolatos történeteit. / Ez itt a reklám helye))/

 Ha egy nő, nem tud alárendelt, alázatos, bólogatójancsi lenni, nincs helye egy arab mellett sokáig.

 A mostani munkahelyemen annyi fajta nemzetiség dolgozik, hogy az echte német elnyomásban érezhetné magát. De ők nem muzulmán hit szerint élik napjaikat: bolgárok, oroszok, eritreaiak, kameruniak, svájciak, lengyelek. Megtanultak németül, letelepedtek, sokasodtak, német törvények szerint élnek, és így is halnak majd. Viszont török nincs köztünk! Pedig aztán akad szép számmal a városban! Külön városnegyedük van, török kiszolgálóháttérrel: török éttermek, pékségek,  kávézók, kölcsönzök, iskolájuk, van egy kis Törökország a belvárosban. Egy kazahsztáni kolléganőm mesélte, hogy amikor járt nyelviskolába, csatlakozott hozzájuk egy török fiú, aki szintén az alapoktól kezdte a kurzust. Amikor kérdezték tőle, hogy mióta van Németországban, azt felelte, hogy már 5éve. Hoppi! A következő kérdés persze az volt, miért nem tanult meg eddig… Azt válaszolta, hogy eddig nem volt rá szüksége. Az anyja se beszéli a nyelvet, pedig már 10 éve élnek e német földön, de a miliő, melyben tengődnek, nem igényli a helyi szokások, szabályok átvételét….ennyit az integrálódásról.

Elcammogtam a Közel-Keleti pályaudvarra akkor is, amikor már elhagyta hazánkat buszokkal az arabjárás. /Ha van tatárjárás, akkor miért ne lehetne ilyen is?/ Jó volt látni, hogy tisztul az aluljáró, semmi zsúfolt emberszagot nem éreztem. De belegondoltam, hogy hova is mentek? Nyugat-Európa a céljuk, vagy most már észak? Vagy majd kitalálnak valami mediterrán élőhelyet maguknak? Azon gondolkodtam, miért éppen Európa, egyáltalán? Háború sújtotta lakóhelyük szomszédos országai, gazdag és iszlám vallású államok. Minek cammognak ezer kilométereket? Ehhez csak egy gondolat: Miért mentek Budapestre? Ha már Pestig gyalogoltak, miért nem mentek mindjárt Sopron fele? Vagy Szlovénián át még rövidebb. Ilyenkor inkább sáskajárásnak tartom e fura migrációt, hisz olyan országon is átsöpörnek, ahol nehezebb helyzetben többen élnek. Vajon miért nem maradtak itt nálunk, s kezdték meg a nyelvórákat, ajánlották volna fel azok a mafla –kajla legények az izomerejüket a munkához, vagy a – sokak szerint a migráns orvosok, tervezők-, miért nem szépítik a hazánkat? Miért kellünk mi tranzitországnak?

 Ti tényleg elhiszitek, hogy 2000kilométert gyalogoltak?? Ennyi kölyökkel? Ilyen márkás ruhadarabokban?  Akkor inkább a Jurassic Park, az hihetőbb!

 Az egyszerűség kedvéért gondoljuk tovább. ..Elmentek. Más országot „fosztogatnak“ a puszta jelenlétükkel, hisz nem csak élelmet, plédeket kapnak, hanem együttérző szívek is repedeznek, amerre mennek. Bánatos, bogárszemű gyerekek hatják meg a tömeget. Én valahogy nem hatódom meg. Sajnálom, hogy az országukban háború folyik, de ezeket mi nem oldhatjuk meg. S ha ők is elmenekülnek, akkor nem lesz hazájuk sem, ahova visszatérhetnek.

Igen, láttam, hogy vannak igazi menekültek is, kiket segítenünk kell, de nem erőnkön felül…csak a kötelesség, és az ép ész határain belül. De mi van azokkal a 10-12 fős, több száz ifjonccal, akik csak erre kóborolnak, s a végcéljuk éppúgy Európa? Erőszakos, gyors behatolás egy másik országba, tátongó szájjal várni a sültgalambot … számomra elítélendő.  

 Talán a legfélelmetesebb része a dolognak, hogy Amerika félreállítja a repülőn gombostűvel közlekedő dolgos szabót is, míg ezek az emberek kontroll nélkül, betegségek tömkelegének hordozójaként avatkoznak az életünkbe. A macskámnak 3 oltást, igazi útlevelet kellett csináltatnom, hogy itt kinn a szobában tarthassam, simogassam. Ők meg, mint egy falka szédelgő birka, csak úgy átsietnek a zöldhatáron… ellenzem!

 Most, hogy alakul a kerítés, nem csappan a számuk, hanem duzzadnak a védgát mögött, s ezt nem csak a tömegre értem, hanem a bennük rejlő haragra, indulatra. A védőinknél fegyver van. Vajon a másik oldalnál mikor jelennek meg az állig felfegyverkezett arabkendős harcosok? Ők is védeni akarják a családjukat, a „jogaikat”…Ki fogja először elsütni a fegyvert? Mert az történelmi pillanat lesz! Otthon is harcolhatnának ezek a férfiak, de onnan „menekülnek”.

 Sokszor elképzeltem, mi járhat a rendőreink fejébe, amikor csak felvigyázók e vándor nép között. Ők is emberek, egyéniségek, saját gondolatokkal. Ahogy köztünk, köztük is lehetnek szélsőséges téveszmékkel egyetértők, s bizony testközelből hamarabb gyűlik benne a gyűlölet. Vagy a vajszívű rend őre, ki mindenkit hazavinne, de azt ugye nem lehet!... Sajnálom, hogy a bevándorlás lett a legfontosabb kérdése az Uniónak. De ha időben nem cselekszünk, már késő lesz kisebbségként rendet tenni…

Vigyázz Európa! A Korán vezérli, az országaidba áramló embereket. Egy istenük van, és az nem a tied! Így térned, vagy halnod kell!